Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

vendéggel, akik a falvakból és környékből feljönnek, hogy a szüret örömeiben résztvegyenek. Elbúcsúztunk kedves barátunktól és Keszthelynek vettük utunkat. (421­424.) Reggelenkint az volt rendes szórakozásom, hogy abla­komból elnéztem a gróf lovainak fickándozását a nagy kifutóban, amelyre teljesen ráláttam. A képet egyik ol­dalról egy alacsony épületszárny (részben gazdatiszti la­kások) határolta, a másik oldalról pedig egy torony (a templomot, amelyhez tartozott, épp akkor bontották); a kép hátterét egy mészkőhegyláncolattal együtt a Balaton alkotta. A keszthelyi ménes évkönyvében nevezetes nap volt a mai. Jelentőssé tette két arabs mén megérkezése, ame­lyet gróf Festetics László vett Triesztben. Amikor az új jövevényeket már eléggé megcsodáltuk, a gróf kivitt egy nem messze eső gazdaságban berendezett méneséhez. Ér­dekes megfigyelni, hogy a grófot, amint elhajtat az em­berek között, micsoda tisztelettel köszöntik nemcsak sa­ját emberei, hanem a piaci járók-kelők is, és micsoda szeretetreméltósággal viszonozza ő is köszöntésüket. Nincs ember, aki le nem venné kalapját. Az állandó kölcsönös hajlongásból az idegen inkább arra gondolna, hogy az angol képviselőválasztás egyik biztos jelöltje halad el, semmint a környék örökös és teljhatalmú földesura. A ménes, amelynek megtekintésére mentünk, igen nagy. Sok gondot fordítottak a tenyészanyag megnemesítésére. Azért bevezették az arabs telivért, kiválogatták a leg­jobb csikókat és kancákat, a kevésbé értékes anyagot pedig eladták. A főcsikós, egy tagbaszakadt parasztem­ber, nagy erőt és ügyességet árult el, amikor a legtüze­sebb és legvadabb lovak között avval a rettenthetetlen­séggel forgolódott, amelyet négyszeres ősétől örökölt, akik mind elődei voltak a veszedelmes állásban, amely­be most őt léptették elő. A majorból egy római táborhely mellett elhaladva a tóhoz érkeztünk. - Itt egy csónakot találtunk és hat ve­lencei viseletbe öltözött evezősembert, akik ránk vártak, hogy a hajóra vigyenek. A hajót a gróf az ő fregat-jának nevezi, mert a legnagyobb és alighanem az egyetlen vi­torláshajó ezen az édesvizű tavon. Nagy egvárbocos és hol kirándulásra, hol meg teherszállításra használják, ha sót kell hozni a tónak túlsó végéről. A hajó lapos fe­neke nincs jól méretezve a vitorlahasználat szempontjá­ból, de a sekély víz miatt föltétlenül ez az építésmód szükséges. Ezen a tavon a rendes hajózás - ha annak lehet mondani - egy kezdetleges bödöncsónakban törté­nik. Ez egyetlen fatörzsből készül, és ritkán ülhet bele egy személynél több. Veszélyes volta miatt lélekvesztő­nek hívják. De azért a halászok át-átszelik benne leg­nagyobb szélességében is a tavat. A Balaton nagyon szép tó. Partjai általában kevéssé magasak, de néhol, különösen Tihanynál meredekek. Hossza 45 angol mérföld, szélessége 3,5 és 9 angol mf. között váltakozik. Mélysége aránytalanul csekély, hiszen

Next

/
Oldalképek
Tartalom