Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

vendéggel, akik a falvakból és környékből feljönnek, hogy a szüret örömeiben résztvegyenek. Elbúcsúztunk kedves barátunktól és Keszthelynek vettük utunkat. (421424.) Reggelenkint az volt rendes szórakozásom, hogy ablakomból elnéztem a gróf lovainak fickándozását a nagy kifutóban, amelyre teljesen ráláttam. A képet egyik oldalról egy alacsony épületszárny (részben gazdatiszti lakások) határolta, a másik oldalról pedig egy torony (a templomot, amelyhez tartozott, épp akkor bontották); a kép hátterét egy mészkőhegyláncolattal együtt a Balaton alkotta. A keszthelyi ménes évkönyvében nevezetes nap volt a mai. Jelentőssé tette két arabs mén megérkezése, amelyet gróf Festetics László vett Triesztben. Amikor az új jövevényeket már eléggé megcsodáltuk, a gróf kivitt egy nem messze eső gazdaságban berendezett méneséhez. Érdekes megfigyelni, hogy a grófot, amint elhajtat az emberek között, micsoda tisztelettel köszöntik nemcsak saját emberei, hanem a piaci járók-kelők is, és micsoda szeretetreméltósággal viszonozza ő is köszöntésüket. Nincs ember, aki le nem venné kalapját. Az állandó kölcsönös hajlongásból az idegen inkább arra gondolna, hogy az angol képviselőválasztás egyik biztos jelöltje halad el, semmint a környék örökös és teljhatalmú földesura. A ménes, amelynek megtekintésére mentünk, igen nagy. Sok gondot fordítottak a tenyészanyag megnemesítésére. Azért bevezették az arabs telivért, kiválogatták a legjobb csikókat és kancákat, a kevésbé értékes anyagot pedig eladták. A főcsikós, egy tagbaszakadt parasztember, nagy erőt és ügyességet árult el, amikor a legtüzesebb és legvadabb lovak között avval a rettenthetetlenséggel forgolódott, amelyet négyszeres ősétől örökölt, akik mind elődei voltak a veszedelmes állásban, amelybe most őt léptették elő. A majorból egy római táborhely mellett elhaladva a tóhoz érkeztünk. - Itt egy csónakot találtunk és hat velencei viseletbe öltözött evezősembert, akik ránk vártak, hogy a hajóra vigyenek. A hajót a gróf az ő fregat-jának nevezi, mert a legnagyobb és alighanem az egyetlen vitorláshajó ezen az édesvizű tavon. Nagy egvárbocos és hol kirándulásra, hol meg teherszállításra használják, ha sót kell hozni a tónak túlsó végéről. A hajó lapos feneke nincs jól méretezve a vitorlahasználat szempontjából, de a sekély víz miatt föltétlenül ez az építésmód szükséges. Ezen a tavon a rendes hajózás - ha annak lehet mondani - egy kezdetleges bödöncsónakban történik. Ez egyetlen fatörzsből készül, és ritkán ülhet bele egy személynél több. Veszélyes volta miatt lélekvesztőnek hívják. De azért a halászok át-átszelik benne legnagyobb szélességében is a tavat. A Balaton nagyon szép tó. Partjai általában kevéssé magasak, de néhol, különösen Tihanynál meredekek. Hossza 45 angol mérföld, szélessége 3,5 és 9 angol mf. között váltakozik. Mélysége aránytalanul csekély, hiszen