Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

ERDÉSZHALLGATÓK: TÁNCA YOUNG RANGER'S DANCE kertjének maradványa, hiszen származása szerint ez a fa nem idevaló, bár Magyarországon nagyon szeretik. Viszszatértünk a vendéglőbe és falatoztunk; de a jó embereket semmivel a világon sem tudtuk arra rábírni, hogy az ellátásért bármit is elfogadjanak; végre kénytelenek voltunk a pénzt az asztalon hagyni. (396-398.) Csobánc után Badacsonyba mentünk. Ez a hegy híres a boráról, amely nem sokban különbözik a tokajitól. Itt megálltunk és kocsinkat a túlsó oldalra küldtük. A hegytetőre gyalog mentünk fel nem törődve a szőlőjükben foglalkozó parasztok kifakadásával. Nemesemberek voltunk, legalábbis úri módon voltunk öltözve, és az ilyenekkel szemben a paraszt alázatosan szokott viselkedni. Egy nagyon likacsos salak-törmelékkel borított ösvényt találtunk. Az elvezet az oszlopos sziklafal érdekes nyílásához, az ún. Vaskapuhoz. Ennek a tekintélyes magasságú, a síkság felett talán 500 lábnyira emelkedő hegynek a tetején egész erdőt találtunk, óriási tölgyfákkal. Az erdőben, bár gyengén, észre lehet venni egy mélyedést, amelyben a kráter maradványát sejthetni. Nem akarom határozottan állítani, hogy csakugyan ez az eset áll fenn, de ritkán láttam külsőleg vulkanikusabb anyagokat, mint ennek a hegynek ásványi termékei. Az említett sziklák féloszlopalakúak és körülbelül egy lábnyi vastag vízszintes párkányokra tagozódnak. Szerkezetükben nagyon megközelítik a lávát és olivint tartalmaznak. De ami legjobban meglepett, az az volt, hogy lemenet tufát találtam, az alapréteg homokkő lévén olyan salaktörmelékkel vegyest, amely pontosan hasonlít ahhoz 43 a sziklaanyaghoz, amelyet csak a Heklán találhatunk.