Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

az ilyen szokás - mondja ő — keveset járul hozzá a szív és értelem képzéséhez, azt mindenki belátja, aki tudja, hogy általában mi mindenről esik szó borozgatás közben és hogy a tulajdon meg az udvariasság kötelékei milyen könnyen lazulnak, ha a bor megkezdi működését. Azért aztán aki gondosabban akarja nevelni gyermekeit, nem engedi, hogy ezen ital fogyasztásában részt vegyenek." ,,A fiatal emberek gondolkodása egészben véve jobb, mint az az ilyenféle városokban lenni szokott. Életük nyugodt és közömbös. Szórakozásra, nyilvános együttlétre nincs alkalom, kivéve némi sétát a városban. A legtöbb család teljesen magának él vagy legfeljebb szorosan vett rokonságával érintkezik. Tudományos egyesület, barátkozás vagy mulatság itt mind ismeretlen. Azért nincs kedélyesség, nincs közvélemény, nincs egyetértés a lakosok között, hanem veszekedés, botrány és féltékenység akadályoz minden közjóra irányuló vállalkozást. Önzés uralkodik a gazdagok és szegények, a kicsinyek és nagyok körében, és gátolja egy olyan város jólétét és fejlődését, amely kitűnő helyzeténél fogva versenyre kelhetne a birodalom legfontosabb városaival." „A falvakban élő németek azonban - folytatja észrevételeit ugyanaz az író - általában jobbak, mint a városban lakók. Végzik teendőiket és hagyományaikat ápolják. Néha még a városban is megtalálhatók az ősi germán tisztesség és jóhiszeműség maradványai." Amikor elhagytuk Sopront, változatosan szép vidéken mentünk keresztül. A dombokon szőlőskertek és erdők sorakoztak, az út két oldalán gesztenyefasorok áltak. Egy magaslatról egészen közelről látszott a kelet felé elterülő Fertő-tó. (342-345.) A Fertő-tó kerülete körülbelül tíz német mérföld. Sekély volta miatt hajózásra nem alkalmas. Lapos és mocsaras partjait vízimadarakban gazdag nádasok nőtték be. Vize kelet felé messze elnyúlik, de nyugat felől egy mészkőgerincnek szőlővel és fent erdővel beültetett magaslatai félkörszerűen határolják. Rendesen tiszta vize a széltől zavarossá lesz és szintjének magassága erősen megérzi a hosszas esőket vagy a szárazságot. Ennek a víznek nagy különlegessége a sótartalma. ízleléssel meggyőződhetni róla. Emiatt a parti lakók nem használhatják, hacsak nem mint orvosságot. A szarvasmarha azonban igen szereti és a gazdák nyájaik meg csordáik részére gyűjtik a sót, mely néha a parton kristályosodik. Dr. Kis a tó természetrajzáról írt magyar nyelvű értékes tanulmányában saját kutatásainak eredménye gyanánt és egy Steigenberger nevű ügyes vegyész adataira támaszkodva megállapítia, hogy a víz elpárologtatása útján nyert sóban 77 százalék glaubersó, 8 százalék tengeri só és 15 százalék szabad szóda van. Sok babonás hiedelem fűződik ehhez a tóhoz. Hétéves időszak szerint váltakozó apályról és dagályról, a Dunába vezető földalatti alagútról beszélnek és egyebek közt arról is tudnak, hogy partjain egy vad fiú született. Nem akarok részletekbemenően foglalkozni ezzel a csodálatos esettel. Állítólag két halász talált rá körülbelül ötven évvel ezelőtt. Az egyik halász 1797-ben még élt. Közel egy évig kísérleteztek ennek a szörnyetegnek megszelídítésével, míg végre is megszökött és nem lehetett róla