Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

többet hallani. Az esetről a kapuvári járási hivatalban 1803. augusztus 8-án német nyelven hivatalos jegyzőkönyvet vettek fel, amely szerint 1749. évi március hó 15-én Nagy Ferenc és Molnár Mihály kapuvári halászok (az előbbi még élt 1797-ben) egy körülbelül tízéves fiút fogtak, aki teljesen vadállathoz hasonlított ugyan, de tökéletes emberi alakja volt. Ezt a fiút behozták a kapuvári kastélyba, és mivel nem tudott beszélni, feltételesen megkeresztelték. (A plébániai anyakönyv szerint: 1749. március 17-én feltételesen megkereszteltetett egy erdőben talált, körülbelül nyolcéves elmebeteg fiú, keresztneve István, keresztszülei Hocksinger Mihály és Anna Mária sekrestyésné.) A fiú meztelen volt, feje nagyon kerek, szemei kicsinyek, orra kissé behorpadt, szája széles, egész testén, még a fején is, nem rendes emberi bőr, hanem pikkelyes bütykös felület. Végtagjai különösen elnyúlok, de főképpen kezén és lábán kétszeresen hosszú ujjak. Csak füvet, szénát és szalmát evett. Ruhát nem tűrt magán, és ha nem látott embert maga körül, azonnal beleugrott a kastély körül futó várárok vizébe és úszott, mint a hal. Közel egy évig volt a kastélyban. Már főtt ételt is evett, ruha is volt rajta és kezdett már emberré válni, amikor a hajdúk éppen ezen okból már túlságosan megbíztak benne oly annyira, hogy ez az emberke váratlanul elveszett és többé nem találták meg. Feltehetőleg a kastélytól nem messze folyó Rábába ugrott és visszaúszott a Hanságba. Amint folytattuk utunkat, két vagy három falun mentünk keresztül, ahol a házaknál katonákat láttunk elszállásolva. Majdnem minden kiskert kapuján tábla és két fakalapács lógott: ezt dobnak használták, hogy a gazdák a megadott időben megetessék és megitassák a katonák lovait. Sopron után az első postaállomás Nagybarom horvát község. Nagy vendéglőjében hideg húst és jó savanyú bort kaptunk. A lakosság itt horvát és egyfajta rossz német nyelvet beszél; a wasserkrobótok nyelvcsaládjába tartoznak. Talán azért wasserkrobótok, mert nagyrészük a Fertő mocsaras partjain lakik. A megye lakosságának egynyolcada ilyen horvát, a többi meg négynyolcad arányban magyar és háromnyolcad arányban német. Ezek a horvátok mind katolikusok. Tagbaszakadt erős népség, szívesen elvégzik a legnehezebb munkát a hét folyamán, csak táncolhassanak vasárnap. Táncuk magyar és német keverék és bár fárasztó és furcsa, nekik határtalan élvezetet jelent. A leányok, akik többnyire nagyon csinosak, egy sereg egymásfölé vett rövid szoknyát és keményített derekat viselnek. A szoknyák száma gazdagságukkal áll arányban: minél módosabb a kisasszony, annál több szoknyában táncol vasárnap. A tekintélyes megjelenésnek nagyobb kihangsúlyozása céljából ez a szoknyatömeg ki van keményítve és vasalva s így óriásivá nő a termet.