Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

VESZPRÉM MEGYE VILÁGI EGYHÁZAI

DÖRGICSE-FELSŐDÖRGICSE, SZT. PÉTERTEMPLOMROM MELLETTI KORA ÁRPÁDKORI ÉS KÉSŐKÖZÉPKORI TEMETŐRÉSZLET A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum 2004-ben és 2006-ban régészeti kutatásokat folytatott a felsődörgicsei kettőstemplomtól keletre, északkeletre eső területen. A két év feltáró munkája során megtaláltuk a templom körüli temető sírjainak egy részét, illetve sikerült meghatározni a temető keleti szélét. A temető széle, annak ellenére, hogy semmilyen árok vagy kőkerítés nem jelezte a cinterem határát, egyértelmű volt. A templom körüli temetőkre jellemzően, a csontvázak rendkívül szorosan, zsúfoltan helyezkedtek el egymás mellett. Nagyon sok volt a szórvány csont, mivel a későbbi temetkezések megbolygatták a korai sírokat. A templom körüli temetőtől keletre, egy másik, kora Árpád-kori temető több száz sírját tártuk fel. Ebben a temetőben a sírok lazábban, levegősebben helyezkedtek el, alig volt benne bolygatás. Néhány különleges temetkezési szokás is előfordult ebben a korai temetőben (pl. oldalhelyzetben, ún. "magzat pózban" eltemetett váz, megcsonkított halott stb.). Amíg a templom körüli temető sírjaiban egyáltalában nem volt leletanyag, addig a korai temető halottainál többször fordultak elő kisebb ékszerek (S végű hajkarikák, különböző formájú és anyagú gyűrűk, gyöngysorok, vaskés, állatcsont stb.). Azonos sírgödörben álralában egy, ritkán kettő, néhány esetben több csontváz volt eltemetve. A temető érdekessége, hogy a sírok jelentős része megmunkálatlan, lapos kövekkel, sír fedlapokkal volt jelölve, ami ilyen nagy számban és ilyen sűrűségben, Magyarországon igazán ritka jelenségnek számít. DÖRGICSE-FELSŐDÖRGICSE, PART OF A CEMETERY FROM THE EARLY ÁRPÁD IAN AGE AND THE LATE MIDDLE AGES, NEXT TO THE RUINS OF THE CHURCH OF ST. PETER The Laczkó Dezső Museum of Veszprém conducted archaeological investigations in the field situated east and north-east of the double church in Felsődörgicse in 2004 and 2006. During the excavations of these two years we found parts of the graves of the churchyard, and we managed to define the eastern edge of the cemetery. The edge of the cemetery, even though the boundary of the churchyard was not indicated by any trench or stone fence, was unambiguous. Typical of churchyards, the skeletons were placed extremely close to each other. There were quite a lot of scattered bones, because the later burials disturbed the earlier graves. East of the churchyard we excavated hundreds of tombs of another cemetery from the early Árpád Age. The graves in this cemetery were placed in a looser, more spacious manner; there were hardly any disturbance among them. Some special burial customs also occurred in this early cemetery (e.g., a skeleton buried in a lateral, so-called 'foetal" position, a mutilated corpse, etc.). While the graves in the churchyard provided no finds, there were some smaller pieces of jewelry (s-ended hair rings, rings of various forms and materials, strings of beads, a knife made of iron, animal bones, etc.) with the dead of the early cemetery. In the same pit there was usually only one skeleton buried, rarely two, and in few instances more. The curiosity of the cemetery is that most of the graves were marked with unworked, flat stones, tomb covers, which method is considered a truly rare occurrence in Hungary, especially in such great numbers and with such great frequency.