S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

tak mind a lányokra, mind a fiúkra. Utóbbiaknak megkülönböztetésképpen férfi kalapot tettek a fejére (84. kép Veszprém, Dózsa-város, 85. kép, Városlöd) .Négy esztendős kor fölött, kb. 5-7 éves korig a fiúk a felső résszel egybe szabott, nyitott, ünnepre viszont már hosszú, de még boka fölött végződő nadrágot, s hozzá zubbonyt kaptak. 8-10 esztendős koruktól a felnőttek öltönyös csizmás viseletével megegyezett az övéké is (86. kép Városlöd). A lányok négy esztendős koruktól viselt, egybe szabott ruháját, levarrt hajtásokkal, szalagokkal díszítették, többnyire maradék anyagból vagy a felnőttek nem használatos, kopott szoknyájából varrták házilag. (87. kép Városlőd) 8-10 esztendős koruktól pedig a felnőttek ujjasos ill. ingvállas viseletével megegyező ruhákat kaptak. Ekkor ajándékozták nekik az első fehér, fehérrel hímzett vállkendőt is, ami gyermekeknek való méret volt. Mindkét nemhez tartozók kora tavasztól késő őszig mezítláb jártak, cipő, majd csizma csak ünnepnapokon és télen került a lábukra. A lányok gyakran megtalpalt faklumpát, otthon pedig posztóból, szövet maradékból varrt tutyit hordtak A viseletek darabjainak beszerzése, rendben tartása A hagyományos viseletek elhagyása Az egyes mha együttesekhez szükséges fejre valókat nők, férfiak készen vásárolták meg. A férfi öltözetek darabjait szabóval megvarratták, vagy a vásárokban kész ruhákként az ott ámsító szabóktól vették meg. Az ingeket házilag készítették el, de az 1940-es évektől gyakran üzletben vásárolták, főleg az ünnepekre valókat. A nők ruházatának összetevőit részben saját kezűleg, házilag megvarrták, ide tartoztak az alsóruhák és a köznapi, főleg az otthon viselt ruha félék, de sok esetben még az ünnepi viselet darabjait is közösen varrta meg anya és leányai. A szegényeknek nem nagyon tellett varrónőre, ők a divatosan öltözködő falusfeleik után menve készítették el mháikat. Általánosnak mondható, hogy az egyszerűbb ruha féléket megcsinálták házilag, — mert úgy tartották, hogy „hitvány asszony az, aki a ruháját nem tudja megvarrni". A bonyolultabb szabású ünnepi öltözeteket és a különösen díszkerteket specialistákkal, azaz varrónőkkel készíttették el, akik közül többnek a neve is fennmaradt. Magyarpolányban Korbély Mária, Titzer Teréz, Pálovics Jánosné, Kaufmann Mihályné Trieber Anna, Paulics Jánosné, Németh Mária, Városlődön Elmann Mihályné, majd a lánya Rippel Istvánné Elmann Krisztina, Seibert Mári, Remesch Jánosné, Tótvázsonyban Karfner Józsefné Róka Veronika, Polyák Sándorné, Strauss Mátyásné Hilbert Teréz, Márkon Kloó Ferencné Fertig Teréz, Pulán Haas Józsefné Holzer Anna, Steierlein Józsefné Steierlein Katalin.