S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

ingvállas öltözet döntően a lányok ünnepi, ill. bizonyos alkalmakkor (farsang és búcsúbálok) a fiatalasszonyok ruházatát jellemezte. A nagy ünnepekre azonban ujjasos öltözetek szolgáltak. 1900-1910-ből, majd 1920-21-ből és 1935-37-ből 85 darab fényképet ismerünk Bándról, Bakonynánáról, Hidegkútról, Bakonyoszlopról, Devecserből, Döbröntéről, Márkóról, Magyarpolányból, Nagyesztergárról, Olaszfaluból, Pápa környékéről (Bakonyszűcs, Bakonykoppány, Nagytevel), Tótvázsonyból és Városlődről. Viselet-együttesekkel és egyes viseleti darabokkal rendelkezünk Magyarpolányból, Márkóról, Puláról, Városlődről, Tótvázsonyból. Recens adatok származnak a német falvak döntő többségéből. Mindezeknek segítségével a teljes viselet valamennyi jellemzőjével együtt megismerhető. Az 1900-1920 közötti időszak ruhatípusainak és ruhadarabjainak egy része, mégpedig a régies formák (majkó, férfi ujjas, nadrág), már a 19. század végén, az 1880-as, 1890es években léteztek, majd az újabb változatokkal a viselők egyes korosztályához kötődve a kivetkőzésig használatban maradtak. Az 1920-as és az 1930-as évek éppen azt az időszakot adják, amikor a ruházatot a legváltozatosabb viseletegyüttesek alkották. Olyan formák alakultak ki, amelyek már nem, vagy alig változtak, legfeljebb az alapanyagok újabb fajtáival, változatosabb, többféle díszítéssel és gazdagabb színárnyalatokkal, mintákkal gyarapodtak. Az anyagfajták és a színek különös változatosságot jelentettek a viseletekben, elsősorban az asszonyokéban, lányokéban, hiszen a férfiaké mindvégig szerény maradt, mind anyagát, mind színét, mind pedig egyes darabjait tekintve. Kislődi idős férfi — 1880 (Koncz Pál felvétele)