S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

Férfi viseletek A férfiak ruházatának két alaptípusa létezett: a fehér vászonviselet és a posztó, majd szövet ujjasos öltözet. Utóbbinak azután módosult formái éltek egymás mellett már az 1920-as évektől. A vászonviselet keskeny gallérú, kézelős, elől gombos, hosszú, szűk ujjú fehér vászoningből, bokáig érő, alján rojtozott, közepesen bő szárú fehér vászongatyából, galléros, valamivel derék alá érő, sűrű fémgombos fekete posztó, vagy sötétkék mellényből és hozzá hordott fekete csizmából, fekete kalapból állt (46. kép, Hidegkút). A gatya elé egyszínű kékfestő kötényt kötöttek, amit hosszában összehajtogatva tartottak a szekrényben és felvételkor ezek a hosszanti hajtások jól látszottak rajtuk. Természetesen ünnepre finom gyolcsból készült az ing is, a gatya is. Köznapra, munkára nem volt ritka, különösen a bakonyi falvakban, a kék gatya sem. Ezt a szentgáliak német gatyának nevezték. Korábban Hidegkúton viselték még télen a bélelt, egyenes szárú vászonnadrágot, amit kukoricanadrágnak mondtak.

59 A fiatalok ingét díszíteni is szokták: apró, levarrt hajtásokkal (zámedli), üveggombokkal, de előfordult a hímzés is rajtuk. A vászonviselet mellett a legfontosabbnak a posztóruhák együttese nevezhető. Ez a fekete posztó, csípő alá érő, kihajtós fazonú, kétsoros gombolású, hoszszú ujjú kabát volt, amit többnyire keskeny gallérú fehér vászoninggel, felálló nyakú, vagy kihajtós fazonú sűrű fémgombos mellénnyel és csizmába húzható, bélelt ellenzős nadrággal hordtak. Boka felett pertlivel kötötték meg a nadrágot, majd később talp alá húzható kengyellel látták el. Hozzá csizmát húztak, aminek felvétele előtt lábukat négyzet alakú kapcával tekerték be (47. kép, Városlöd). A Balaton-felvidéki közösségekben az I. világháború után, másutt az 1920-as évek végén, az 1930-as években kezdett elterjedni a pantalló viselete, amihez félcipőt vettek. Ezzel együtt a vékonyabb szövetből készült, a korábbinál valamivel hosszabb, de még két soros gombolású zakókat kezdték viselni (48. kép Városlöd). Az I. világháború előtt kedvelt volt a mellkast és a hasat védő, hátul nyitott mellrevaló is, amit a 19. században a Balaton-felvidéki magyarok ugyancsak hordtak. A németeknél is a kötött ujjas szorította ezt ki. A fiatalok öltözetében ezzel egyidejűleg még a bélés nélküli, piros négyzethálós anyagból varrt kabát is megtalálható volt, ami igazán hidegkúti sajátosságnak mondható.

60 Ugyancsak ebben az időszakban kötötték magukra a selyem nyakravalót, amit azután a sál végérvényesen felváltott. Viseletét még fényképek sem örökítették meg. Fejükön a férfiak asztrahán sapkát, báránybőr szőrmekucsmát és kalapot viseltek. A régi formájú kalap Városlődön az ún. zsomporkalap, közepesen széles karimájú, alacsony, kemény, lapos kalap volt. Hidegkúton pedig ujjnyi széles karimájú, bársonnyal beszegett, elől fémcsattal díszített lapos kalap volt a régi típus.

61 Ezeket váltotta fel a széles karimájú, fekete szalagos kalap. Általában fekete kalapot hordtak, még a gyermekek fejére is ezt tették, azonban Márkon ün-