S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

A magyar népesség viseletének jellemzői a XVIII. században

búkra piros, sárga vagy sötétvörös kecskebőr csizmát, sarut, esetleg fekete, sárga, piros cipőt húztak.

4 Bél Mátyás külön foglakozott a nemes nők viseletével. Leírásából az derül ki, hogy a ruházat darabjai: ing, szoknya, ingváll, mellény, vállkendő, főkötő, kontytartó, lábbeli azonos megjelenésűek, de drágább kelméből készítettek, és díszesebbek voltak a parasztságénál.

5 A női fejviseletekről szólva Bél említett egy drágakövekkel, gyöngyökkel, szalagokkal, ékköves hajtűvel díszített fejrevalót,

6 ami minden bizonnyal párta lehetett, és amelynek általános meglétéről régészeti leletek tanúskodnak. Különleges, lányok és asszonyok által egyaránt viselt fejék volt a párta, amely térségünkben a 19. századra eltűnt a viseletből, megmaradt egy leegyszerűsödött formája, a homlokszalag, aminek azonban a 19. század közepe után megszűnt a viselete. A Bél által említett fejéket minden bizonnyal nemesek hordhatták, ennek viszont léteztek paraszti megfelelői is. Az adatok ismeretében elmondható, hogy a pártát az egész magyar nyelvterületen ismerték, viselték, sőt, egyes erdélyi közösségek viseletéből a mai napig nem veszett ki (Kalotaszeg, Mezőség). Veszprém megye területéről Kéttornyúlakon kívül Veszprémből, Lovászpatonáról, Nemesvámosról, Somlóvásárhelyről, Felsőörsről, Balatonszőlősről, Tihanyból kerültek elő abroncs, vagy koszorúpárták, amelyeknek ékítményei (gyöngyök, fémspirálok, boglárok, ragyogók vagy islógok) nagyrészt azonosak, készítési idejük a 16—17. századra tehető. Legközelebbi rokonaik Kajárpécről származnak. Minden bizonnyal ezekhez hasonlóak lehettek a 18. században még általánosan viselt párták is, amelyek európai párjaikkal megegyezően sajátos színt jelentettek a korabeli női fejviseletekben.

7 Az egyes ruhadarabokról néhány végrendeletből és hagyatéki leltárból értesülhetünk a 18. század második feléből. Ebből kiderül, hogy a felsorolt 18. századi viseleti darabok a források tanúsága szerint még a 19. század elején is részét alkották a női ruházatoknak. így az ingek (hosszú és rövid), ingvállak, különböző anyagból készült szoknyák (karton, priszter, flanell, bélelt és bélés nélküliek), fej kötők (bársony, kamuka), kötények (patyolat, gyolcs, házi vászon, kék karton), különféle anyagú és színű kendők (fehér patyolat, hímzett, csipkés, nyári, dupla selyem, kék selyem, tarka, vastag fehér), menték (ezüst gombos, paszományos, olaj színű, vörös), réklik (kék selyem, vörös selyem, priszter) bélelt és nyári változatai, pruszlikok (selyem, báránybőrrel bélelt posztó), harisnyák (kötött és selyem), cipők. Ugyanakkor előfordultak különböző különleges ruhadarabok is, mint a hálófejkötők, a felső kendők alatt hordott, alsó vagy leszorító kendők, a kesztyűk (kötött, selyem, hímzett). Egyetlen leltárban a ruhadarabok nagy száma és változatos anyaga (29 rövid és hosszú ujjú ing, 3 ingváll, 7 szoknya, 19 kötény, 7 kendő, 2 mente, 4 rékli, 2 pruszlik, 4 fejkötő, 7 pár harisnya, 5 pár cipő, 1 pár papucs, 1 köpeny, 3 hálófejkötő, 3 pár kesztyű, 2 leszorító kendő és 9 kézbe való keszkenő (selyem, kar-