S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

A magyar népesség viseletének jellemzői a XVIII. században

búkra piros, sárga vagy sötétvörös kecskebőr csizmát, sarut, esetleg fekete, sár­ga, piros cipőt húztak. 4 Bél Mátyás külön foglakozott a nemes nők viseletével. Leírásából az derül ki, hogy a ruházat darabjai: ing, szoknya, ingváll, mellény, vállkendő, főkötő, kontytartó, lábbeli azonos megjelenésűek, de drágább kelméből készítettek, és díszesebbek voltak a parasztságénál. 5 A női fejviseletekről szólva Bél említett egy drágakövekkel, gyöngyökkel, szalagokkal, ékköves hajtűvel díszített fejrevalót, 6 ami minden bizonnyal párta lehetett, és amelynek általános meglétéről régészeti leletek tanúskodnak. Külön­leges, lányok és asszonyok által egyaránt viselt fejék volt a párta, amely térsé­günkben a 19. századra eltűnt a viseletből, megmaradt egy leegyszerűsödött for­mája, a homlokszalag, aminek azonban a 19. század közepe után megszűnt a vi­selete. A Bél által említett fejéket minden bizonnyal nemesek hordhatták, ennek vi­szont léteztek paraszti megfelelői is. Az adatok ismeretében elmondható, hogy a pártát az egész magyar nyelvterületen ismerték, viselték, sőt, egyes erdélyi kö­zösségek viseletéből a mai napig nem veszett ki (Kalotaszeg, Mezőség). Veszprém megye területéről Kéttornyúlakon kívül Veszprémből, Lovászpa­tonáról, Nemesvámosról, Somlóvásárhelyről, Felsőörsről, Balatonszőlősről, Ti­hanyból kerültek elő abroncs, vagy koszorúpárták, amelyeknek ékítményei (gyöngyök, fémspirálok, boglárok, ragyogók vagy islógok) nagyrészt azonosak, készítési idejük a 16—17. századra tehető. Legközelebbi rokonaik Kajárpécről származnak. Minden bizonnyal ezekhez hasonlóak lehettek a 18. században még általánosan viselt párták is, amelyek európai párjaikkal megegyezően sajátos színt jelentettek a korabeli női fejviseletekben. 7 Az egyes ruhadarabokról néhány végrendeletből és hagyatéki leltárból érte­sülhetünk a 18. század második feléből. Ebből kiderül, hogy a felsorolt 18. szá­zadi viseleti darabok a források tanúsága szerint még a 19. század elején is ré­szét alkották a női ruházatoknak. így az ingek (hosszú és rövid), ingvállak, kü­lönböző anyagból készült szoknyák (karton, priszter, flanell, bélelt és bélés nél­küliek), fej kötők (bársony, kamuka), kötények (patyolat, gyolcs, házi vászon, kék karton), különféle anyagú és színű kendők (fehér patyolat, hímzett, csipkés, nyá­ri, dupla selyem, kék selyem, tarka, vastag fehér), menték (ezüst gombos, paszo­mányos, olaj színű, vörös), réklik (kék selyem, vörös selyem, priszter) bélelt és nyári változatai, pruszlikok (selyem, báránybőrrel bélelt posztó), harisnyák (kö­tött és selyem), cipők. Ugyanakkor előfordultak különböző különleges ruhada­rabok is, mint a hálófejkötők, a felső kendők alatt hordott, alsó vagy leszorító kendők, a kesztyűk (kötött, selyem, hímzett). Egyetlen leltárban a ruhadarabok nagy száma és változatos anyaga (29 rövid és hosszú ujjú ing, 3 ingváll, 7 szoknya, 19 kötény, 7 kendő, 2 mente, 4 rékli, 2 pruszlik, 4 fejkötő, 7 pár harisnya, 5 pár cipő, 1 pár papucs, 1 köpeny, 3 hálófej­kötő, 3 pár kesztyű, 2 leszorító kendő és 9 kézbe való keszkenő (selyem, kar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom