S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

A magyar népesség viseletének jellemzői a XVIII. században

A magyar népesség viseletének jellemzői a XVIII. században Bél Mátyás Magyarország népeiről 1730 körül adott leírásában a korabeli viseletekre is kitért és annak az egész magyar nyelvterületen azonos jellegzetességeit határozta meg.' A férfiak öltözködését leírása szerint a kevés számú ruhadarab, a ruházati alapanyagok közül a vászon, a posztó és a bőr alkalmazása jellemezte. Az egyes ruhadarabok szabása egyszerű volt. Ezen ruházatok készítőit a takarékosság vezérelte. A viselet alapját az ing és a gatya jelentették. Mindkettő kender, ill. len és kender keveréke, vagy len alapanyagú vászon szőttesből készült. Az inget rövid derékkal varrták, csupán hasig ért, s elől egy hosszú hasitokkal látták el. Gombjai még nem voltak, nyakánál vászon pertlivel lehetett összekötni. Hosszú és bő ujját nem zárta le kézelő.

2 Hasonlóan vászonból, de durvábban szőtt vászonból varrták a hosszú, bokáig érő, derékban ráncolt gatyát. Ehhez a viselethez többnyire bocskort húztak. A parasztok és a pásztornép egyébként lábravalóként általános bocskort hordott. Viszont a jómódú parasztság és a nemesség piros, sárga, kék és fekete csizmát viselt, mint a törökök és a lengyelek, amelyhez többnyire posztóból készített, szűk szárú, ellenzős nadrágot húztak, szőtt vagy posztó övvel. Az ingre vették a zsinóros, gombos, szűkujjú, és változó hosszúságú dolmányt. A felsőruházat legutolsó darabja a hosszú, posztóval bélelt, prémes szegélyű mente volt, amelyhez télen kesztyűt is húztak. A fejrevalók bizonyultak a legváltozatosabbaknak: a ványolt, fekete posztóból készített süveg mellett a prémszegélyes posztósüveget, továbbá a birkabőr kucsmát, de a gomba alakú lengyel és az ellenzős fejfedőt is hordták. A pórnép többnyire süveget vagy kucsmát tett a fejére.

3 A hagyatéki leltárak a férfiak ruházatával különösen szűkszavúan bántak. Elsősorban a női ruhákról tájékoztatnak, és ha egy teljes ruhatár nem is állítható össze segítségükkel, az öltözetek egyes darabjairól azonban fogalmat alkothatunk. A 18. század első harmadának női viseleteiről ugyancsak Bél Mátyás tudósításából kapunk az általános jellemzőkre vonatkozóan adatokat. A korszak uralkodó viselettípusa az ingvállas viselet volt: kendervászon, többnyire gyolcs ujjú ing, posztó, gyolcs, selyem derékban ráncolt, hosszú, alján paszománnyal díszes szoknya, patyolat, vagy lenvászon, bő ujjú rövid ingváll, posztó, kasmír, selyem, fodrokkal és paszománnyal díszes mellrevaló, vállkendő, gombos csatos, gyöngyös öv, vászon, vagy selyem hosszú kötény. A hidegben viselt posztó ködmönt nyúl, róka, vagy birkabőrrel bélelték. Fejükre süveget, főkötőt, kendőt tettek, lá-