Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

„Túl az Óperencián.." I. Erre a kedvesen buta dallamra lejtettem életemben az első keringőt, Popladek tanár úr műintézetében, húsz-egynéhány évvel ezelőtt a Kiskoronában. Az első keringőt az első ke­ménygallérban, az első lakkcipőben, de - nem az első szerel­memmel, bizonyos Annuskával. A zenét Mihalik Pubi zene­kara szolgáltatta. Pubi afféle kétlaki ember volt, mint ama operettbeli Fridolin: hajnalonta a Szent Margitról elnevezett templom kórusán, meglehetősen reszelős, borízű hangon az orgona mellett énekelte a szenténekeket, éjszakánként vi­szont profán és bohém muzsikus volt a Kiskoronában. „Túl az Óperencián..." - dúdoltam én is tánc közben An­nuska fülébe, s azt hiszem, arra gondoltam, amire azok a kalandozó magyarok, akik e szót: Óperencia, megalkották. Mert a történészek számon tartják, hogy az Óperencia tulaj­donképpen az „Ober Enns" szóösszetételből keletkezett. Ennsen túl kezdődött a kalandozó magyarok számára a vég­telen távolság, a messze, a „lehetőség". Hát az én képzeletem­ben is, akkor, kamaszkorom nagy lendülésében valami ilyen ködös, formátlan és megfoghatatlan messzeséget és lehetőséget jelentett az Óperencia, amelyről Annuska fülébe énekeltem tánc közben. Aztán eljutottam az Óperenciás-tengerig, s át is keltem azon. Tíz évvel ezelőtt. Tíz év nagy idő, eddigi életemnek negyede. Ennyi ideje élek „túl az Óperencián". Érdemes hát egy kis számvetést csinálni: vajon hogy s miként sikerült e kaland? Mert éppen olyan kalandvággyal indultam neki az

Next

/
Oldalképek
Tartalom