Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

Elfutja a méreg. Gyors léptekkel megy az ágyához. - Ez az én ágyam! - mondja a szeplős és meg se mozdul. Ennyel beszél, lengyel lehet. A tanár úr dühös ezért a fölényes, hepciáskodó szemtelen hangért. - Nem! Az enyém! - Én pedig nem megyek innen! A lengyel felül, majd lemászik az ágyról. Magas, széles vállú ember. Farkasszemet néznek egymással. A tanár úr érzi, hogy áttüzesedik a karja, mintha villanyáram futná át. Feszíti erejét. Ütni kell. Gyomorszájon vágja, vagy az arcába csap. - Takarodj! - mondja halkan, de határozottan. - Nem! A szobában csend van. A kártyázók leteszik a lapot és figyelik, mi lesz. Egyiknek lecsúszik az álla a csodálkozástól és kiesik szájából a cigaretta. Észre se veszi. Pompás látvány lesz itt! Cirkusz. Nem kerül egy pfennigbe se. Gyerünk! Rajta! Ütésre kész a két férfi. Most! Megszólal az ebédet jelző csengő. A figyelő közönség felugrik és egy pillanat alatt üres a szoba. A lengyel áll még egy pillanatig. Megrántja a vállát és mosoly szalad a szájába. - Enni! Enni! Gyerünk, kamerád! - Felkapja a csajkáját és indul kifelé. A tanár úr utána néz. Veszi a csajkát és megy. Az ebédlőben hosszan kígyózik a sor a konyhapult előtt. IV. Étel gőzölög a tálban. Velük szemben öreg házaspár ül. Mellettük szalmaszőke fiatalasszony és a fekete hajú nő, aki nadrágot visel, meg fe-