Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)
VÁNDORTARISZNYA
III. - Külföldi? - Igen. Magyar. - Külföldi! - Állapította meg most már határozottan a kopasz, hegyes fejű német a pult mögött. Beírta a furcsa nevet: Nagy. Közben betűzte félhalkan: herr nagi. Átnyújtott egy marék papírt. Ami életet jelent. Ágyat, tálnyi meleg löttyöt, darabka nyúlós kenyeret, csajkára való műkávét. Mégis életet, hiszen olyan mindegy már, hogy mit eszik, iszik, hol alszik az ember. A nagy teremben csendes zsongás. Beszélgetés, vita, halk dúdolás. Pattogó német szavak, lágyan zsongó szláv muzsika, daloló latin beszéd. Az asszonyka a gyerekkel meg a csomagokkal a „Für Frauen" terembe ment. Otthonosan berendezkedett az egyik ágyon. Megszokta már ezeket a pár órás, esetleg pár napos „otthonokat". Kiszedte a rongyos hátizsákból a szegényes fehérneműket és a konzervdobozokat. Tiszta ruhát húzott a kicsire, aki hamar elaludt. Kifáraszthatta az utazás. „Für Männer" a másik terem felírása. A tanár úr körülnéz. A betört ablak mellett üres ágy. Éppen jó lesz neki. Odamegy és rádobja holmiját. Pokrócot, kis táskát. Kicsomagolja a borotvakészletét és megvidámodva megy ki a mosdóba. Beszappanozza az arcát: borotválkozik. Simán szalad a penge a bőrön. Álla körül meghagyja a szakállt és a bajuszt is az orra alatt. így kevesebb szappan fogy és kevesebb penge. Utána megmosdik és a hideg víz felfrissíti. Fütyörészve megy viszsza a terembe. Ágyán morcos, vörös hajú, szeplős ember terpeszkedik. A holmiját meg lerakta a földre.