Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

mellette lévő ágyon heverő meg nyugtalanul forgolódik. Néha, éj közepén felriad, remeg az ajka, dörzsöli a szemét és ijedten körülnéz. Nyugtalan álmok telepszenek rá. A nyomortanya éjszakai muzsikája elringatja, megnyugtatja, viszszafekszik, alszik tovább. Kis szeppenéssel, hátha visszajön az ijesztő álom. Szerencse, hogy a légnyomás ügyesen benyomott néhány ablakot, legalább a tiszta levegő betalál és éjszakánként becsodálkozhatnak a csillagok is. Reggeltől egészen villanyoltásig a férfiak szobájában mindig akad néhány kártyázó. Elnyűtt, fakult rajzú lapokkal forog kezükben az ördög bibliája, gyűrött papírpénz, cigaretta fekszik az asztallá kinevezett táskán, ládán, mikor hogy. Olyan is akad, aki dermedt szemekkel a mennyezetre csodálkozik, mintha azt várná, hogy megnyílik a fal és bekandikál valami új hit, új remény. Ágy szélén ülve katonaruhás hadifogoly kenyeret majszol. Gépiesen mozog az állkapcsa, nem érzi a nyúlós, fekete massza ízét. A sarokban borostás képű férfi hajol a hátizsákja fölé és konzervdobozokat számol. Mozog a szája. Végigolvassa a címkék felírásait. Az asszonyok szobájában gyerek is akad. Akik a sovány, megnyúlt kis arcok fölé hajlanak, megszépülnek, gondülte ráncaik elsimulnak. Vörös lány pattanásokat nyom ki az arcán. Fekete hajú, érett asszony spirituszláng fölött sütővasat melegít és apró tükör keretében keresi visszanéző önmagát. Valahol csöppség sír fel nyugtalanul, de anyja elaltatja. Kacér, kemény húsú leány kombinéban, cigarettázva jár fel, s alá, ringatja életettermő csípőjét. Egyenruhás, hideg, kimért alkalmazottak néha ráförmednek valakire, hogy ügyelni kell a tisztaságra, mert az a rend.