Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Újság belső munkatársa felkért, hogy írjak egy körriportot a Tihanyi Nemzeti Park gondolatával kapcsolatban, s csináljak interjút a nevesebb szakemberekkel, így jutottam el Cholnoky Jenőhöz. Egy kora délelőtt kopogtattam be a Gyulai Pál utcában lévő lakásán. Az alkalmazott hatalmas könyvtárszobába kalauzolt, ahol pár percig várnom kellett a tudósra. A falakon körülfutó könyvszekrényekben és polcokon a mennyezetig mindenütt könyvek. Egy szekrény magának Cholnokynak a műveivel zsúfolva. A szoba egyik részén hatalmas íróasztal, mellette óriási földgömb. Ideális környezet egy tudós számára. Aztán nyílt az ajtó és bejött a tudós. Magas, szikár ember volt, fehér szakállal, rövidre nyírt hajjal. Barátságosan fogadott. - Professzor úr - mondtam elfogódottan -, talán emlékszik rám. Pár levelet váltottam professzor úrral, Veszprémből. Szeme huncutul megcsillant: - Emlékszem! A földim! - Igen. - És mit óhajt tőlem? - Professzor úrnak igaza lett: csak újságíró lettem. És most szeretnék egy interjút csinálni professzor úrral, a Tihanyi Nemzeti Parkról. Cholnoky mosolygott. Nem lett „szabályos interjú", hanem beszélgettünk, bizalmasan, mint a régi ismerősök. A földik.