Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Földim CHOLNOKY JENŐ „Kedves földim!" - így kezdődött a levél, amelyet izgatottan bontottam fel. Már a megszólításból annyi együttérző atyai barátság áradt felém, hogy egyszeriben tudtam: az a véletlen, hogy Cholnoky Jenővel földik vagyunk, sokkal többetjelent a puszta véletlennél. A Cholnoky család Veszprém egyik legrégibb családja volt. Jól ismertem a Cholnoky-házat és látásból ismertem Cholnoky doktort, az egyetlent, aki a népes családból ott maradt az ősi fészekben. Cholnoky Jenő egy sor könyvet írt össze a Balatonról és a Bakonyról, egyébként külön iskolát teremtett a népszerű tudományos irodalom terén. Tudós volt, de egy kicsit író is, ami nem csoda, hisz a Cholnoky családból kikerült két neves író. Az egyik, a magyar irodalom különös, magányos és tragikus egyénisége, Cholnoky Viktor. A múlt század végén a Veszprémi Hírlapot is szerkesztette egy ideig - ahol én is kezdtem a pennaforgatást egy fél évszázaddal később. Cholnoky Viktorban meg az író és a tudós találkozott össze, mert ő meg egy kicsit tudós volt. Kár, hogy a szívbaj, s az írással járó lázas, égető, s kegyetlen hajsza, az írói életforma korán sírba vitte. így adósa maradt a magyar irodalomnak még néhány remekművel. A fiatal Cholnoky László talán még tragikusabban fejezte be földi pályafutását. Emberfeletti nyomorban élt Budapesten - akkor már több könyve jelent meg, jó nevű írónak számított - s kétségbeesésében az óbudai hídról a Dunába