Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VARÁZSKÖRBEN

VASÁRNAP Művészek Hol van a murgeri romantika? - kérdezed tőlem. Sehol, válaszolhatom egyszerűen és mindjárt hozzáteszem azt is, hogy valójában ilyen romantika nem is volt soha. Mert lehet-e a nyomornak, a szegénységnek romantikája? A múlt század közepén, a polgári korszak virágkorában még azt hitték az emberek, persze azok, akik kívül álltak és éltek a nyomoron, hogy igen: a szegénység, az valamiféle romantika. Sőt, ebből alakult ki azután az a téves nézet, hogy a művésznek valósággal szüksége van arra, hogy nyomorogjon, mert csak így ismeri meg „az élet mélységeit". Nagyon szépen fogalmazták meg ezt, az bizonyos, és ha felelőssé akarnánk valakit tenni e tévhit kialakulásáért, talán éppen szegény Murgert - s vele egyidejűleg Puccinit vádolhatnánk meg ezért. Bár, mondjuk meg őszintén, aki sohasem olvasta Murgert és soha nem látta, hallotta a Puccini-operát, a lelke mélyén, tudat alatt az is úgy érzi, hogy igen: a művésznek szüksége van a nyomorra, a szegénységre. Sajnos, az már szinte közhely, hogy a művésznek életformája, életkerete a szegénység. Ez ellen már nem is lázadoznak a művészek, hiszen sokkal nagyobb problémákkal kell megküzdeniük. Mert az is igazság, hogy a jólét, vagy a siker senkit sem vitt közelebb művészi kiteljesedéséhez. Sokszor gondolok arra, hogy évekkel ezelőtt megjelent könyveim teljesen elfogytak, egy-két példány van csak a könyvespolcomon. Mégis, nem ez a „siker" vitt közelebb művészi problémáimhoz, hanem a régi könyvekben megoldatlan kérdések, amelyek visszatérnek és gyötörnek.