Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

VASÁRNAP - Nagyúr, meghalsz holnap. Látom a fejedet behasítva, látom a véredet megfeketedve, testedet négyfelé vágva. Látom halálodat, s gyalázatodat, nagyúr! Tengri akarja így! Koppány szoborként áll. Meg se rebben a sötét fátumra. Csak a sötétségbe mered, s lassan indul belőle a szó: - Bolond vagy, sámán! Vénasszony! Fecsegő vénasszony! S ha nem lennél ilyen fogatlan vén kutya, amely csak ugat, de nem harap, beléd rúgnék s elkergetnélek. - Az indulat elönti, mint a forró láva, s izzik már minden szava. - Hát nem tudod, sámán, hogy erős vagyok? Hogy győznöm kell Geyzafia Vajk felett? Mi lesz, ha beteljesül a te jóslatod, sámán? Mi lesz ezzel a néppel? A sámán szava süvít, mint a pokol szele: - Te... te meghalsz. Tested négyfelé vágva szárad a napon, nagyúr, de a nép... a nép él tovább. Megmarad. Örökké. A szó után koppan a csend. Pogány nóta száll az éjben, s fahasáb pattog a tűzön.