Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

VASÁRNAP A kövek igézete Pannónia talán a legmesélőbb táj a világon. Ott úgy váltogatták egymást korok és népek, hogy mindegyik otthagyta a keze nyomát. Nem csoda, ha az ember, aki ott született s ott élt, úgy összefonódott a múlttal, a történelemmel és a mesével, a mítosszal és a legendával, hogy minden más föld s minden más táj idegen számára: nem sokat mondó, s üres. Nekem is szinte közvetlen ismerőseim az őskori Pannónia régi emberei, szinte benső kapcsolat, egyféle barátság (mely sokkal több a felületes ismeretségnél) köt valamennyihez. Azokhoz, akiket soha nem láttam, s akikről nem is beszéltek soha könyvek, csak a bakonyi szél, amely elsuhant alkonyattájt az Aranyos-völgy felett, mely meghintáztatta a faleveleket, s beszéltek a kövek is, tört oszlopfők és kopott, fakult freskók. Igen: a kövek igézetében éltem Pannóniában, s ezért utazom oda vissza minduntalan, a gondolat s az emlékezés Kharón hajóján, amely átvisz a valóságot s az álmot elválasztó Styx folyón. (Annyi obulusom még mindig van, hogy megfizessem e kedves révészt, aki akkor is átvinne, ha már egyetlen obulusom sem lenne. Ismer.) Tudom, a Benedek-hegy barlangjában, izzó parázs körül még az ősember kuporgott, ki pattintotta a követ, s harcra kelt a barlangi medvével. Talán ő beszél a legkevesebbet, s szinte évezredeket hagyok el, mert csak a római kor Pannóniája igéz, amikor valahol a veszprémi plató közelében volt Cimbriana városa, ahonnan a Balatonra, a Pelso tóra jártak fürödni és horgászni a római urak, akik csinos tusculanumokat építettek a lágy lankájú hegyek derekába, s elrévedve