Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

rendeztem el mindent, végre lett külön szobám, melyet időnként műteremnek, vagy dolgozószobának nevezek, szeszélyem és hangulatom szerint, de mindenesetre egyféle azilum, menedékhely, ha úgy tetszik. Lassan összeálltak körülöttem a dolgok és mégiscsak el tudok menekülni a világ dolgai elől az otthonomba. Igen, mert ez már így van. A menekülés úgy tűnik, nélkülözhetetlen és megváltoztathatatlan életforma lett számomra - talán számunkra? -, s mindig menekülünk valami elől. így az amerikai „életforma" elől is, mely - mint ezt Márai Sándor könyvében, az egyik Amerikában írt Naplóban állapítja meg - európai értelemben nem egészen „emberszabású" itt. Mondanom sem kell, hogy ez a menekülés nem olyan egyszerű. Általában menekülni semmi elől nem lehet egykönnyen. Ami elől menekül az ember, az mindig kérlelhetetlenül utánanyúl, betolakszik hétköznapjai és ünnepei közé, megzavarja álmait. így vagyok én az amerikai életformával, melyben egy hétnek legalább öt napjában élnem kell, az élettempó üteme szerint, fogaskerekek között vergődve és őrlődve. De két nap az enyém, amelyen nem tud áttörni semmi. Tudom, hogy bennszülött szomszédaim időnként gyanakodva figyelnek rám, szeretnének valamit megérteni számukra kínai nyelvünkből, s valamiféle titkos összeesküvőnek tartanak. Ezt az állapotot és buta helyzetet idővel megszokja az ember. Az otthont a könyveim tették igazán otthonná, a szó igazi értelmében. Hiszen a könyvek úgy öveznek, mint vastag bástyafalak. Valamikor - csaknem tizenöt éve már - mikor elhagytam hazámat, mindössze két könyvem maradt: egy régi Biblia és Szabó Dezső regénye, Az elsodort falu. Azóta pár százra növekedett a könyvtáram, a magam verejtékén gyűj-