Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

TÉRJÜNK A TÁRGYRA! Mi a tárgy? Mindenekelőtt anyag és forma: objektum, azaz „valami, ami a szem elé van állítva". Tárgyaink, e formát öltött anyagok holdudvarában igen hamar rábukkanunk tehát az emberre, akinek 'valamely tevékenysége vagy érzelmi állásfoglalása' élteti magát a tárgyat, ahogyan a mai jelentésében elsőként csupán 1745-ben felbukkanó szavunk értelmét nyelvtörténészeink meghatározták. Az ember azonban nem csak mint tárgyak alkotója és használója érhető tetten. „Minden tárgy átalakít valamit" — állítja Jean Baudrillard francia szociológus, s itt nem csupán a természetet átalakító, a „naturából" „kultúrát" teremtő tárgyhasználó homo sapiens diadalútjára kell gondolnunk, de arra a tárgy és ember kölcsönhatásaiból szerveződő bonyolult kulturális térre is, amelyben a tárgy is alakítja az ember gondolkodását, szerepét, meghatározza társadalmi státusát, szervezi mindennapjait. Még bonyolultabb összefüggésrendszert eredményez a tárgy eredeti kontextusából való kiszakítása: a tárgyhasználó emberrel való érzelmi és kulturális kapcsolata révén különféle jelentéseket nyert tárgy múzeumba kerülése. A múzeumi tárgy kapcsolatban marad a korábbi létét meghatározó közeggel (megőrzi-bemutatja vagy éppen elfedi azt), de új környezetében is folytatja „átalakító" munkáját: formálja a vele kapcsolatba kerülő szakember és a közönség gondolkodását, befolyásolja a múltról, az emberről kialakított korábbi képünket. A múzeumi tárgyak mögött rejtőző emberekről, társadalmi csoportokról, történeti korszakokról való gondolkodás több ízben is jelentős változáson esett át a muzeológia története során. A középkor és újkor századainak magángyűjteményei szinte kizárólag a gyönyörködtetés céljával működtek, értékük részben esztétikai, részben státusszimbólum-jellegű volt. A múzeumok nyilvánossá válásával a kiállított tárgyak pedagógiai értéke természetszerűleg megnőtt, az igazi áttörés azonban csak a 20. század közepétől, a tárgyak dokumentum- és forrásértékének felértékelődésével következett be. A változások, amelyek mind a régészet, mind pedig a történeti és a néprajzi muzeológia módszertanát döntően átalakították, elsősorban a tárgyak információs értékének növelésére irányultak. A „különleges" tárgyak mellett egyre nagyobb jelentőségre tett szert azon „tipikus" tárgyak jelenléte, amelyek éppen e jellegüknél fogva váltják ki a megfelelő asszociációkat. Ez utóbbi szempont nemcsak a tárgyak beszerzési körülményeiben, a terepen rögzíthető információk felértékelődésében hozott változást, de jelentkezett a kiállítások céljában és jellegében is. A megismerés tárgya már nem kizárólag a tárgy maga: de a mögötte What is the object? First, matter and form: object, that is 'something placed in front of your eyes'. There is no need to dig into the depth of etymology to discover the man beyond matter shaped into form; the man, whose 'activity or emotion' makes the object live — say the linguists who determined the meaning of the Hungarian word 'tárgy' (object) first emerged in today's sense in 1745. Man, however, can be detected not only as the maker, watcher, or user of things. 'Each object changes something' — Jean Baudrillard said. It refers not only to the triumphant progress of Homo Sapiens who created 'culture' from 'nature', but also to the complex cultural context that derives from man-object interaction, and it is also the object that is capable of influencing man's thoughts, role, social status and everyday life. Tearing an object from its original context and environment results in a more elaborated mass of relationship, namely this is the case when an object comprising intense emotional and cultural relations with man gets to a museum. An exhibit in a museum maintains (cherishes or covers) its relation with the cultural and social context that determined its former 'existence' and continues 'changing' its environment in the new cultural context as well by forming the thoughts of both researchers and visitors, influencing our ideas of the past and mankind. Thinking about man, social communities, and historical eras hiding behind the objects has remarkably changed several times during the history of museology. Private collections (mainly scientific, mechanical, and of fine arts) of the medieval and modern centuries served to delight only, and their values were partly esthetical and partly prestigious. By opening museums to the public, the pedagogical value of objects of exhibits changed obviously, but is was not until the midst of the last century that a breakthrough came when source and document value of objects rose. The changes that fundamentally altered the methodology of both archaeological and historical-ethnographical museology primarily focused on increasing the information value (layer) of objects. The emphases from 'special' objects gradually shifted to 'typical' objects which directly express and comprise the subject to an extent to produce appropriate associations. The latter aspect influenced not only the collection (purchase) conditions and the pieces of information to record on site, but also the goals and nature of exhibitions as well. Having delight in beautiful objects is intended rise the desire to get to know through marvelling. The subject matter of comprehension to cognition is