Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Petercsák Tivadar: A közbirtokossági pásztorok megajándékozása Észak-Magyarországon

lön tanulmányt szentelt a pásztorok Magyarországon elterjedt ünnepi megajándékozásának, amelyet Észak-Magyarországról újabb adatokkal egészítünk ki.

10 A tavaszi ünnepek alkalmával kihajtó pásztort Göncruszkán az asszonyok reggel lángossal, túrós lepénnyel, rétessel vagy kaláccsal várták a kapuban. Tarcalon rendesen kifonott kaláccsal, Aggteleken túróval töltött kőtt kaláccsal ajándékozták meg. Kelemérben különféle kalácsot kaptak." Kékeden húsvétkor és pünkösdkor a csordás minden háztól, ahonnan tehén járt a legelőre, három-négy túróslángost, lekváros lángost kapott. Abaújváron húsvétkor mákoslepényt, túróslepényt, fehérkalácsot kapott a csordás és egy ital pálinkával is megkínálták. A gömöri Száraz völgyön, Ragályon és Gömörszőllősön a csordás és kondás a hajtáskor kapta meg a kalácsot és az italt.

12 Itt a három ünnepet a János, István és Pál napi ajándékgyűjtéssel is megtoldották. A kondás, csordás kolompot, csengőt kötött a nyakába, úgy hajtottak körül a falun. A házakból kivitték nekik a bort, pálinkát és a gazdasszony által előre elkészített csomagot, amiben szentjánoskenyérrel töltött kalács, szalonna volt. A pásztorok az ajándékokat hamvasba, tratykosba, kosárba gyűjtötték, a kolbászt, szalonnát, lángost saját készítésű nyársra húzták fel.

13 A Zempléni-hegység falvaiban húsvét első napján mindig megajándékozták a pásztort kaláccsal, lángossal és pálinkával.

14 A Bodrogközben az ünnepnapon kihajtó csordást a kapuban bélessel várták, s néhol egy-egy pohár borral. Gyakori volt, hogy ünnepi kihajtásnál egy zsák béles is összegyűlt.

15 A Hegyközben pünkösdkor már minden faluban kijárt a csordás és a kondás a legelőre, s ilyenkor a reggeli kihajtáskor szedte össze a pásztor felesége az abroszba, zajdába a számukra készített lekváros, kásás, káposztás lángost, kalácsot és kürtőst azoktól a családoktól, ahonnan tehén és sertés járt a legelőre. „Ilyenkor egy hétig lángost ettünk" - emlékezett vissza Szászak Pál filkeházi (hegyközi) pásztor az 1970-es években, amikor még élt a lángos adás szokása a faluban. Ekkor a család és a pünkösdi búcsúra érkező rokonok számára már a legújabb süteményeket készítették, de a pásztornak lángost, bélest sütöttek.

16 Az ajándékozás és a bérezés között helyezkedett el a nagypénteki kerülésnek emlegetett természetbeni juttatás. A hegyközi falvakban a két kila vagy egy szakajtó nagypénteki liszt és az egy-két nagypénteki tojás marhánként a csordás járandóságai közé tartozott, de ezért még akkor is végig kellett hajtani a csordát a falun, ha még nem kezdődött meg a legeltetési idény. Aggteleken, Mogyoróskán, Regécen tojás, bab, szalonna, tej, liszt, vöröshagyma, krumpli illette a pásztort ilyenkor. Szuhafőn a kihajtás előtti napon adták a pásztornak a kerülést)

1 Kékeden egy szakajtó lisztet adtak a csordásnak, s ez volt a nagypénteki liszt, ami a béren felül járt.

18 A pásztorok ajándékozásának megkülönböztetett alkalma volt a karácsony, és erre az Ipoly mentétől a Hegyközig találunk adatokat. A pásztorjárás, pásztorköszöntés, vagyis a 10 Ujváry 1975. 112-122. A dolgozat országos és a környező népektől származó adatai az ajándékozás széleskörű gyakorlatára utalnak. 11 Bencsik 1988. 614. 12 Ujváry 1975. 116-119. 13 Benkő 1982. 638. 14 Niedermüller 1981. 231. 15 Bodó 1992. 175. 16 Petercsák 1979. 277-278. 17 Petercsák 1979. 276; Bencsik 1988. 616; Deli 1984. 88-89. 18 Ujváry 1975. 116.