Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Petercsák Tivadar: A közbirtokossági pásztorok megajándékozása Észak-Magyarországon

karácsonyi vessző, csordásvessző, aprószentek hordása karácsony viliáján a Felföld nyugati és középső részén volt elterjedt. A nógrádi Patakon a megvesszőzött és ugráló, s ezáltal az állatok egészségét, gyarapodását biztosító pásztor cipót, kalácsot, szalonnát és italt kapott. Orhalomban a pásztorok így köszöntötték a háziakat: „Szerencsés ünnepeket kívánunk kendteknek! Több jóval, egészséggel mulathassák Krisztus Urunk születése napját! Adjon bort, búzát, békességet, Országunkban megmaradást, Holtunk után léleküdvösséget, Valamennyi széna-szalma van a kendtek házuknál, Annyi barmocskájok szaporodjon kendteknek! " A gazdasszony erre így válaszolt: „Úgy engedje az Isten!"

19 A Heves megyei Visontán a csordás és a kondás egy köteg fűzfavesszővel ment a házakhoz. A gazdasszony annyi szál vesszőt húzott ki, ahány állat járt a legelőre. Amikor megcsapkodta a pásztort, az ugrándozva így kiáltott: „Ugrós legyen a kisborjú!" A látogatást kolbásszal, kaláccsal, szalonnával és borral köszönték meg. Hagyományos ajándék volt ilyenkor a tubu kalács. A kisnánai szlovákoknál a csordás, kondás és a kecskepásztor különkülön járva hordta a nyírfaágakat. A házba belépve köszöntőt mondott, majd a vesszőzés következett. A kisnánai pásztorok köszöntője a hazai szlovákoknál elterjedt, és fiúgyerekek által mondott helyi változat: „Ja som mali kukorácik, (En kis kakaska vagyok, prisiou som si za kolácik. eljöttem a kalácsért. Kolácik mi dajt 'e, Kalácsot adjanak, zdravi bud ' stávajt'e! egészségesek maradjanak! ") Itt túrós lepényt, néhol karácsonyi mákos kalácsot kapott, amit hátikosárba vagy tarisznyába gyűjtött a családjával. Annyi lepény gyűlt össze, hogy egy hétig csak azt ették. Edelényben a pásztorok karácsonykor kolompot rázva járták végig a falut, amiért tojást, szalonnát, kalácsot kaptak.

20 Kelet felé haladva elmarad a vesszőhordás, és a karácsonyi pásztorjárás két motívumra - pásztorköszöntőre és a pásztorok megajándékozására - szűkül le. A Zempléni hegyvidék falvaiban a pásztorok vilia este gyakran együtt mentek kántálni. A csordás a kürtjén elkürtölte a Mennyből az angyalt, a kondás meg néhányat pattintott az ostorával. A házba belépve köszöntőt mondtak a családra: „Adjon az Isten több karácsony estéket elérni nem ilyen szomorút, hanem örvendetesebbet. Bő bort, bő búzát eleget, atyafi szeretetet, holtunk után lelki üdvösséget, ezt kívánjuk az egész háznépnek. Ahányszor megbillenti a szarka a farkát, annyi ezres bankó üsse a házigazda markát!" (Pálháza) 19 Gulyás - Szabó 1989. IV. 336-37. 20 Gulyás - Szabó 1989. IV. 336-339; Krupa 1996. 47-48; Ujváry 1975. 116-117. A Magyar Néprajzi Atlasz 560. számú térképe szerint a vesszöhordás a Felföldön, Nyugat-Dunántúlon és az Alföldön szórványosan fordult elő. Tátrai 2002. 324.