Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
G. Szabó Zoltán: A „Veszprém megyei duda"
nuszos, illetve hengeres cső lehetett. A képen a korai reneszánsz jegyei figyelhetők meg, főként a fej és a felsőtest rajzolatán, a hajviseleten, valamint a felsőruha szabásán. így feltehetően a XIV-XV. században készülhetett, hiszen a reformáció utáni készítést biztonsággal elutasíthatjuk. A dudás a bal hóna alatt szorítja a háttérszíntől elütő sárgásbarna színű bőrtömlőt, míg az emberalak szájából a jellegzetes befúvócső, a klipács csatlakozik a bőrzsákhoz. A kezek tartása megegyezik a mai dudajátékosok kéztartásával, hiszen a muzsikus a tömlőt átkaroló jobb kezével a dallamjátszó sípszár felső részét, míg a szabadabb, bal kezével a képzeletbeli sípszár alsó végét fogja. Mivel a hangszer egésze csak töredékesen látható, a legfőbb vizsgálatra alkalmas részlet a bal vállon található kónuszos végződésben záródó basszussípszár. Ez tulajdonképpen a középkori dudajáték egyik legfontosabb ismertetőjele. A különálló basszussíp az ábrázolásokon csak a XIII. századtól figyelhető meg, így a freskó egészen biztosan nem lehet ennél korábbi eredetű. A bőgősípok száma, valamint hengeres vagy kónuszos kiképzése is nagyon fontos, hiszen ez az egyik legfontosabb különbség a Nyugat-, illetve a Közép-Európában található dudatípusok között. 30 Az elemzés szempontjából érdemes megvizsgálnunk, hogy a Balatontól északra található területekről találunk-e hasonló ábrázolásokat. Az egyik nagyon szép képi megjelenítés 1686-ból származik, ahol a devecseri vár látképe mellett egy mezítlábas dudáló pásztort oldalnézetből látható. A metszetet a németalföldi származású Justus van der Nypoort készítette Burckhardt von Birkenstein 1686-ban kiadott geometria tankönyvének illusztrációjaként. A több mint százlapos kötetben a mértani ábrákat magyarországi vár, erődítés vagy városkép ábrázolások kísérik. A kor metszetstílusának megfelelően az akkori mindennapi élet zsánerképei sem maradtak el, több képen is láthatunk zenész és táncábrázolást is. így például Kapronca látképénél egy töröksípra járt hajdútáncot, míg Eleskő várának ábrázolásán töröksíppal, dobbal kísért páros táncot figyelhetünk meg. 31 A devecseri dudás ábrázolásánál szembeötlő, a jellegzetes kónuszos bordó és a szintén tölcsérszerűen öblösödő dallamjátszó sípszár. Az alsóörsi falképpel való képi rokonság tagadhatatlan, hiszen a tölcsérszerű vastagodás alatti gyűrűszerű kiszélesedés, - az egyes alkatrészek illesztése - mindkét ábrázoláson felfedezhető. A következő ábrázolás a 1815-ből származik és a híres angol orvos-utazó Richard Bright útinaplójában maradt ránk. A Festetics György vendégeként Keszthelyen tartózkodó világutazó ekkor hallott dudaszót, amit - valószínűleg később - képileg is megörökített, vagy külön rajzoltatott. A subába öltöztetett dudáló pásztor előtt négyen eszközös táncot táncolnak, ami a Dunántúlon általánosan ismert volt még a XX. században is. 32 Ezzel szemben a duda ábrázolása sajnos egyáltalán nem egyezik a XX. századi, erről a tájról származó dudákkal, hiszen két bordósípszáras hangszert mutatnak, tehát egyértelműen nyugat-európai dudatípust adott a rajzoló a pásztor-dudás kezébe. Ilyen típusú dudát egyik közgyűjteményünkben sem találunk, így valószínű, hogy a hangszer ábrázolása nem a valóságot tükrözte. 33 A dudásemlékek legavatottabb gyűjtője a megyében Békefi Antal. Részletes és alapos gyűjtőmunkája eredményeként nagyszerűen tárta fel a bakonyi pásztorok zenei életét. 34 Az 30 Bines 1973; Collinson 1975; Boone 1983. 31 Békefi 1978. 405-406. 32 Lásd bővebben Pesovár Ernő és Pesovár Ferenc gyűjtéseit, például Enyingen, Csurgón, stb. 33 A XX. század elején készült a Veszprémi Petőfi Színház Nagy Sándor tervezte üvegablaka. A képen egy dudásalak látható, de kevés ponton találunk recens dudákkal való kapcsolatot a képi ábrázolás esetében. 34 Békefi 1978.
