Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
G. Szabó Zoltán: A „Veszprém megyei duda"
adatai, a nagyszámú gyűjtött dudanóta azt bizonyítják, hogy a korábbi évszázadokban a hangszer fontos szerepet játszott a bakonyi emberek zenei életében. Összefoglalás A tanulmányban vizsgált hangszer abban az időszakban került a Néprajzi Múzeumba, ami a dudakutatás szempontjából a következetes tárgygyűjtések, valamint a hangszer tudományos megismerésének időszaka. A még élő dudások tervszerű felkeresése, a hangszerek, dudaalkatrészek, tartozékok gyűjtése, ezek leírása, a hangszer elkészítésének, felépítésének tudományos közlése ennek az időszaknak az eredménye. 35 A Garay Ákostól származó tárgyakról bátran kijelenthetjük, hogy tudatos gyűjtőmunkával kerültek a festő birtokába. Adatolásuk megbízható, így a duda esetében is elfogadható. A maga nemében egyedülálló, kívül szőrösen hagyott csikóbőrből készült tömlő az alföldi magyarok használta dudákkal mutat rokonságot. A gyönyörűen faragott kecskefej, az abba illeszkedő kettőssípszár a felvidéken található dudatípusokkal mutat egyezést. A sípszáron található bolhalyuk azt bizonyítja, hogy a hangszert magyar ajkúak használták. A dúsan esztergált bordósípszár a palóc dudákkal, míg a végén található tölcsérszerüen szélesedő végződése az alföld felé mutat rokonságot. A mívesen elkészített hangszert funkcióban használhatták, amit a sípszárak méretezései és furatai, valamint a tömlő javításai is bizonyítanak. Készítésének kora a XIX-XX. század fordulójára tehető. Szembetűnő érdekesség, hogy a Pest megyei Kartalról származó, jól adatolható hangszerrel (ltsz.: 66.118.5) mutatja a legtöbb hasonlóságot. A kartali duda a palóc dudák csoportjába tartozik, de számos ponton, például a tömlő esetében is, eltérő sajátosságokat mutat. Datált hangszerről van szó, monogram és évszám olvasható a dudafejen „B A 1916", az első világháború időszakában készült, amit a rézből készült töltényhüvely-alkatrészek is bizonyítanak. A hangszer tömlője szőrrel kifelé fordított, timsósan készített borjúbőr. Feltűnő a hasonlóság a fából készült alkatrészek, illetve azok díszítményei között is. Kutatásaink és a szakirodalmi hivatkozások alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a XX. századra a dudák csak a pásztorok kezén, illetve azok családjában maradtak fenn, így ezt a Veszprém megyei hangszert is valószínűleg egy pásztorember használhatta. Elképzelhető az is, hogy kapcsolat van a béressüveg és a duda gazdája között. A Békefi Antal gyűjtötte dudanóták ilyen típusú hangszereken szólaltathatók meg legkönnyebben, így számunkra elfogadható a Veszprém megyei eredet. A részletes összehasonlító elemzés alapján a Veszprém megyei és a kartali hangszer tulajdonképpen a „központi területek egy késői dudatípusának" tekinthető, amely átmenetet képezhetett az alföldi, és a felföldi dudatípusok között. 35 Bartók 1912, 1931; Madarassy 1930, 1934; Manga 1939.