Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lukács László: Húsvéti tojásjátékok

LUKÁCS LÁSZLÓ Húsvéti tojásjátékok A húsvéti tojásokkal kapcsolatos játékok Közép-Európa minden népénél előfordultak. A magyarországi középkori latinságban dies concussionis ovorum (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése, amit már 1380-ból ismerünk.

1 Számos középkori eredetű szokást, így a piros tojások összeütésével, a csokkantással megpecsételt mátkaváltást, vésároskodásx. is, a moldvai csángómagyarok napjainkig megőrizték. A moldvai magyaroknál mátkaváltó vasárnap a fehérvasárnap neve.

2 Gajcsána moldvai magyar faluban ezen a napon a fiatalok vésároskodnak, összevésároskodnak. A román eredetű szó unokatestvérré válást jelent. Két lány vagy két legény két piros tojást fog, közben ezt mondják egymásnak: „Vére, vére, hóiig vére, hátunk után testvérV Azután összeütik a tojásokat, csokkantanak. Az összetört piros tojást közösen megeszik. Ezután unokatestvérnek tekintik egymást.

3 Moldvai kutatóutam során, 1994-ben a Bakó megyei Pusztinán adatközlőm, Bartos Margit (szül. 1941) beszélt a húsvéti csokkantásról és a fehérvasárnapi mátkálásvóX: „Húsvét ünnepi napja reggelén a mise után mind egy szálig leültek az asztalhoz, hogy egyenek. Az édesanya letette a tányért, és azt mondta, na egyetek, most vessetek keresztet, s csokkantsunk Jézus nevibe, s mindenki egyék meg egy tojást. Összeütötték egymással a tojást az összes családtag, utána besózták és megették. Fehérvasárnap is tojást festettek, s aki úgy akart, hogy mátkát váltson, barátnője legyen, akkor ők adtak egymásnak tojást. Ilonka ideadja nekem, s én odaadom az enyémet Ilonkának. Ajándékozták egymásnak. Csak a leányok csinálták, mátkát váltottak. Mátkának szólították egymást." A Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyei bolgárok húsvéti tojásütéséröl ezt írta Szőke Endre a fehértemplomi főgimnázium 1890. évi értesítőjében: „Dívik a tojás üt és is a locsolás és korbácsolás helyett: a fiatalok t.i. tojást adnak egymásnak, és azt összecsapdossák; az összetört tojás azé, a ki azt összetörte. Ha a leány vonzalommal viseltetik a legény iránt, akkor azon van, hogy az ő kezében levő tojás zúzódjék össze: ez a vonzalom elárulása, mit a legény megért; de mindketten mély titokban tartják az egymás iránti érdeklődést.'** A szabadkai bunyevácok húsvéti szokásairól olvashatjuk Iványi István városmonográfiájában: „Húsvétkor semmi különös szokás nincsen e népnél; a piros tojás és evvel kocintás, valamint az öntözés csak úgy divatozik mint a magyaroknál."

5 Bod Péter, magyarigeni református prédikátor, a XVIII. századi haladó erdélyi művelődés egyik legkiválóbb képviselője a keresztények között előforduló ünnepekről szóló, Szent Heortokrátes című, 1757-ben megjelent művében olvashatjuk, hogy húsvétkor ,,a' gyermekek sok Tojásokat koldulnak egybe 's azokkal mulatják magokat."

6 1 Hoffmann-Krayer - Bächtold-Stäubli 1929/30. 622-625; Spamer é.n. 67-68; Beitl é.n. 268-269; Gugitz 1955. 39-40; Fehrle 1955. 126-127; Veit-Lenhart 1956. 154; Moser 1985. 186-190; Bálint 1973. 304; Domokos 1974. 384-389. 2 Nyisztor 1994. 168. 3 Hegedűs 1952. 259-260. 4 Szőke 1890. 20. 5 Iványi 1892.11.602. 6 Bod 1757. 76.