Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lukács László: Húsvéti tojásjátékok

A tojásjátékokra: a tojások versenyszerű összeütésére, dobására, gurítására, ércpénzzel való dobálására Dunántúlon is húsvéthétfőn a locsolás vagy a korbácsolás után került sor. Húsvéthétfő reggelén a locsolással, korbácsolással, a fiúk a lányos házaknál összegyűjtötték a játékokhoz szükséges piros tojást és a pénzt. A burgenlandi magyarok a húsvéthétfői tojásütést még az 1960-as években is gyakorolták. Szombathelyhez közel, a csajtai majorban a mise után két fiú játszotta. Az egyik a tenyerében tartott vagy a földre tett egy piros tojást, amibe a másiknak egy pénzdarabot kellett belevágni. Ha a pénz első dobásra élével beleállt, akkor a dobó elnyerte a tojást.

7 A mosontétényi németeknél még az 1970-es évek elején is kedveltek voltak a húsvéti tojásjátékok: az Oaschupfn, amit még lányok is játszottak, a tojásokat egy lejtőn gurították le, a Scheggerln, amelynél a fiúk ércpénzt vágtak a tojásba.

8 Csepregről (Sopron m.) a második világháború idején megjelent munka adott hírt a szokásról: „.. .a gyerekek minden húsvét napján még ma is kimennek a rétre a pirostojásba kétkrajcárost dobálni; akinek krajcárja belefúródik a tojásba, elnyeri a többiek tojásait".

9 A Celldömölkhöz tartozó Alsóságon a fiúk a pénzdarabbal való tojásbavágást, a lányok a tojásdobálást játszották húsvéthétfőn. A réten két lány megegyezés szerinti távolságban szemben állt egymással. Számolásra, háromra a két dobónak el kellett dobni a tojást, de úgy, hogy a másik legfeljebb egyet lépve, elkaphassa. Arra is ügyelni kellett, hogy a két repülő tojás a levegőben össze ne ütközzön. Aki nem tudta elkapni a másik tojását, az vámot fizetett. Ez lehetett cukorka vagy egy másik festett tojás. Öt fordulóig játszották.

10 Lórántfy János, a Székesfehérváron működő Vasiak Baráti Köre elnöke szülőfalujából, Kissomlyóról az 1930-as évekből írta le a húsvéti tojásjátékokat: „A gyermekek, főleg a kislányok kedvenc játéka volt a tojásgurítás a kisebbeknél, illetve a tojás dobálása, elkapása az ügyesebbeknél. Nálunk a Szentegyház dombon játszottak így a gyermekek, a selymes fű és homokos talaj előnye miatt. Amikor játék közben »baleset« történt, az eddigi játékszert jóízűen elfogyasztották. A fiúk játéka lényegesen különbözött a lányokétól... A tojás vágást, vágatást űzték. A kisebb fiúknál volt a piros tojás, a nagyobbak, szinte már legénykék a vágók, akik néha a zsebükben megzörgették a pénz érméket, ezzel is nyomatékot adva tehetősségüknek. Megkezdődhetett az alku, hány kakaslépésről engedsz vágni, ötről? Nem, neked hatról, mert hosszú kezed van. Jó, legyen hat. Ezután a vágató letette a tojást a talajra, és elkezdett lépegetni a vágó felé, cipőjét egymáshoz érintve és számolt: egy, kettő, három, négy, öt és hat, majd itt egy vonalat húzott, a tojás irányára merőlegesen. A vonal mögé állt a vágó, terpesztett lábakkal előrehajolva a tojás felé, és az érmével igyekezett a tojást eltalálni. Amennyiben nem találta el a tojást, a pénz a vágatóé lett, ha érintette a tojást, mondták „cseszta", azzal az érmével még egyszer vághatott. Valahányadik esetre csak eltalálta, beleállt a pénz a tojásba, ekkor övé lett a tojás. A pénz pedig kié? Ha egy-két vágás után eltalálta, akkor a vágatóé lett a pénz, míg többszöri próbálkozás után a pénz a vágót illette a tojással együtt. A tojást jóízűen elfogyasztották."

11 Vas megye népművészeti monográfiájában Horváth Sándor ismertette a húsvéti tojásjátékokat (tojásdobálás, tojásba vágás, tojásosszeütés, tojásgurítás) Perenyéről és Csákánydoroszlóról.

12 Zalában az ifjúság húsvéti vagy fehérvasárnapi tojáscserével törté7 Gaál 1985. 53. 8 Petrei 1976. 233. 9 Rajczy 1943. 42-43. 10 Zongor 1979. 27. 11 Lórántfy 2004. 20-21. 12 Horváth 1996. 127.