Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Barabás László: Az aranycsitkók nyomában

- Cukrot, diót és almát hozott. Az alma nagy újság volt. (12) - Almát, diót dobott be az aranyos csitkó. Régebb nemigen voltak csokoládék, holmi perecet sütöttek. (6) - Ördögségből pityókát is szoktak bedobni. Mikor mentünk, hogy szedjük fé, hát nem dió, met pityóka. Ezt a fiatalok, a legények szokták, hogy vicceljék meg a szomszéd leányt vagy barátnőt. (22) - A legények mint aranyos csitkók, bedobhattak a leányoknak egy tököt, egy öl szalmát, egy zsúp kórét. (5) - Emlékszem, ott volt a szomszédunkban Miklós bácsi aranyos csitkó, s bedobott Anikó néninek egy zsúp kórét. Dobtak be kicsi bárányt, kutyát, macskát. Csengetett, kinyitotta az ajtót egy kicsit, bedobta, és elfutott. Ezt viccből csinálták. (4) - Régebb leszedték a szaloncukrot a karácsonyfáról, becsomagolták fehér papírba, s azt vitték. De most csokoládé, narancs, banán. Ruhát kell vigyünk az unokának. (7) - Szaloncukrot, kekszet, édességet hozott. Régebb csak úgy jártak, né, szegényesen. A mi lányainknak csak egy kis mejjes kötényt hoztak. De most gazdagabban járnak. Bicikliket, autókat, buszjátékokat visznek. (8) - Papírtasakba bé vót téve dió, alma. Mikor bedobta mérgesen, a papír elszéjedett, az alma, dió széjjelment a ház közepibe. Most már nem teszik papírba, hanem nájlonba. A nájlontasakban nem széjjed el szanaszét. (21) - Ha erősebb a család, az aranyos csitkó hoz egy rend ruhát, pénzt. (15) - A csomagban a tavaly volt csokoládé, mindenféle cukorka, és pénz, 3500 lej. (18) „Jaj, megrúg, édesanyám, megrúg!" - Dobáltuk be az ajtón a cukrot, mogyorót, s aztán örvendett a gyermek, hogy neki mit hozott az aranyos csitkó. (1) - Küldtük a kicsi fiamat, hogy szedje fel a cukorkát. De úgy félt, úgy kapaszkodott: jaj, megrúg, édesanyám, megrúg. Mondta, hogy láttam a nagy a lábait, menjen, édesanyám, s szedje fel. Elmentem, szedtem fel. A csitkó hátrahúzódott, zörgette az ajtót. Rendre bedobott egy-egy cukorkát, begurított egy-egy almát. Később annyira megbátorodott a gyermek, hogy ment, s szedte fel ő. Öröm volt a családban. (13) - Ha hallottam a csengettyűt, úgy féltem. Nem megyek ki, mert akkor nem jön az aranyos csitkó. (10) - Míg kisebbek a gyermekek, félnek. Mondjuk, ne menjetek ki, mert megrúg. (16) - A kis unokám várta a csitkót, de amikor csengetett és rúgta az ajtót, elbújt. (15) - Ettől félni kellett a gyermekeknek. Valamivel meg kellett ijeszteni. A rossz gyermeket avval ijesztettük, hogy jön a csitkó, megrúg s elvisz. Elvitte volna a sötétbe valamerre. Meg voltak ijedve a gyermekek. (2) - Az aranyos csitkótól úgy féltek a kicsi gyermekek. Ahogy mondták, hogy jön a csitkó, bújtak a sarokba. Ilyenkor egész évre megfegyelmezték őket. (4) - A gyermekek örülnek, bontják ki a csomagot. A keresztapja visszajön. Hozunk fel egy kancsó bort, beszélgetünk. Meséli, hogy úgy el vagyok fáradva, hajtottam a csitkót. Osztán bejött? A kicsik még hiszik. (8) - Emlékszem, a csitkó az ajtóban táncolt, rázta a csengőt. Ahogy meghallottam kinn a csengőt, be az ágy alá. A terítő széle alól lestem. Megláttam a lábát, de nem csitkó lába volt. (3)