Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Barabás László: Az aranycsitkók nyomában

2. kép. Vajon mit hoz az aranycsitkó? Magyarkirályfalva, 1994. Bálint Zsigmondfelvétele luseprüt tettem. Mama, éppen ilyen volt a csitkó? Éppen ilyen. (21) „Csengéiéit, dobogtatott, nyerített" - Csengettünk már az udvaron. Rugdostuk az ajtót, hogy a gyermek gondolja, hogy tényleg az aranyos csitkó. Kinyitottuk, s dobtuk bé, amit hoztunk, úgy dobáltuk be az ajtón. (2) - Jó korán haranggal csengetett, dobogtatott. Körüljárta a házat, csengetett az ablakon, s a gyermekek megébredtek. (13) - A csitkó csenget, veri az ajtót. Akkor megnyílik az ajtó, s valamit bedob. (15) - Kinyitotta az ajtót, s bedobta a diót a gyermekeknek. (19) - Csengettünk, s megvertük a lábunkat, hogy rúg a ló. Dörömböltünk az ajtónál. Bedobtuk az ajándékot, elszaladtunk, s csak azután mentünk vissza, hogy megkérdezzük a gyermekektől, mit hozott az aranyos csitkó. (4) - Mikor mentünk, csengettyüztünk. Bekötöttem egy fejszét, reatettem egy abroszt vagy pokrócot. Kétfelől két tolluseprüt s szakállának egy csengettyűt, hogy csengettyűzzön. Az ajtóban csengettünk, nyihogtunk, gyorsan bedobtuk a csomagot, s elszaladtunk. (22). - Nyihogott, visított, felszökött, mint a ló. Bedobta az ajtón, amit hozott, és elszaladt. (9). - Falun nálunk nincs bezárva az ajtó. Jön a csitkó, görbén les, figyel. Csenget is. Úgy szokott csinálni, mint a ló: nyihaha, nyihaha. (21) - Zörgetnek, rúgják az ajtót, mint a csitkó. Nyihognak: nyihi-hi, nyihi-hi. Az ajtót egy kicsit megnyitjuk, akkor egy csomagot bedobnak. Nem dobják bé egyszerre a csomagokat. Elszaladnak, megint jönnek. (8) - Nem nyitjuk meg csak egy kicsi nyílásra az ajtót, hogy a keze beférjen, s bedobja az ajándékot. (14) „Hozott valamit, bedobta az ajtón" - Régebben, sose felejtem el, a kürtőn hullogatta be a diót, mogyorót, almát, fenn a padlásról. Még egy-egy szaloncukrot is dobott bé az ajtón. De hogy örvendtünk neki! (2) - Mit hozott? Diót, almát. Iskolásoknak ceruzát. Ruhaneműt nem hozott, nemigen jutottunk ruhához. Nemigen mentek a botba, nagyon drágák voltak. (10) - Legyetek jók, mondták a szülők a gyermekeknek. Ha nem lesztek jók, csak csípősvesszőt hoz. A cipőket meg kellett pucolni, jő az aranyos csitkó, és hoz cukorkát, diót, pogácsát. (19) - Ha a gyermek rossz volt, akkor lóganét vagy juhganét is bedobált az udvarra, becsomagolva. (8) - Nekünk az aranyos csitkó almát, diót, körtét hozott. Sokan voltunk testvérek. Vót egy unokatestvérem, az csak egyedüli vót, s gazdagabbak vótak, mint mi. Annak olyan sok mindent hozott. Az én testvéreim kérdezték: Károlykának mér van több, mint nekünk? Mondták a szüleink: mert ő jó vót. Pedig ő sokkal rosszabb vót, mint mi. (11) - Régebb vittünk cukrot, vittünk diót, almát, birsalmát. Vagy vittünk egy pár zoknit. Nem volt csokoládé, nápolyszelet, mint ma. (21)