Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Barabás László: Az aranycsitkók nyomában

- Volt hét keresztlányom, s mindenikhez mentem aranyos csitkónak. Mehetett férfi is, nő is. (4) - Vajasdon legények is jártak házról házra, ahol leány volt, mint aranyos csitkók. Most csak a rokonság és barátok, egymás gyermekeinek adnak ajándékot. (5) - Édesanyám vagy édesapám volt az aranyos csitkó, mikor gyermek voltam. A cipőmet szépen megpucoltam, a padra tettem s elaludtam. Az aranyos csitkó szépen betette a cipőbe, amit hozott. (10) - Szerettem járni a csitkót. A gyermekeket ijesztgetni, megkérdezni és megörvendeztetni. Elmentünk a rokonokhoz, tízhez, tízenöthöz is. Ha a rokonság kisebb, kevesebb helyre kell menni. (23) „ Ugy nézett ki, mint egy maszkuraféleség" - Felöltöződtünk magunkra, hétköznap ahogy jártunk itthon. Vettünk egy fejszét, s a fokát ügyesen bekötöttük rongyokkal, hogy ne üssük meg egyik a másikát. Az volt a feje. Kétfelől két nagy fület tettünk tolluseprűből. A bőre egy nagy ágyterítő, abrosz vagy lepedő. Azt rákötöttük, s akkor felvettük a fejünkre. Úgy nézett ki az illető, mint egy maszkuraféleség. (21) - Felöltöztek úgy, mint egy maszkura, hogy ne ismerjék meg. (10) - Sokszor felvettünk egy fehér lepedőt a fejünkre, s még füleket is akasztottunk. (4) - Felöltöztünk bohócnak, hogy ne ismerjenek meg. Egy nagy bunda volt rajtam. (2) - A gyermekek nem látták az ábrázatját. Ha azt akarta, hogy ne ismerjék meg, nem vette le arcáról a lepedőt. (2) - Egyik ide futott bé, a másik tuva futott bé. Úgy jártak, hogy ütődtek egymásba, úgy mentek az aranycsitkók. (21) - Lepedőt tettek a hátukra, úgy mentek. (19) - A leányomék úgy csinálták, hogy kiment az ura, vett egy fehér lepedőt magára, csengetett, bedobta a csomagot, s elment másfelé, hogy ne vegyék észre. Lepedőben nem ismerték meg. (17) - Az aranycsitkó nem mutatkozik meg a gyermekeknek. Nem nyitjuk csak egy kicsi nyílásra az ajtót, hogy a keze beférjen, s bedobja az ajándékot. Nem szabad a gyermeknek meglátnia. (12) - Mikor olyan helyre mentünk, hogy nem éppen közeli rokon, hogy meg lehessen mutatkozni, akkor ezt a csitkót nem vittük, csak egyszerűen mentünk. Hamar megnyitottuk az ajtót, behajítottuk azt a csomagot, s elszaladtunk. (22) - Ha megfogták, vagy ha a gyermekek észrevették, azt mondta a házigazdának: Várjál, hogy ezt a ruhát vessem le magamról. Lássák a gyermekek, hogy nem csitkó, hanem a keresztapjuk. (20) - Régebb úgy is szoktuk, hogy bementek este, bemutatkoztak. Higgyék el, hogy aranyos csitkó. Még az én férjem is a leánykáinknak, mikor kicsik voltak. Volt bőrkabátja, kifordította. Tett krumplit a szájába, fogaknak, hogy ne ismerjék meg a hangját, s bement úgy nyíltan. (7) - Vagy heten-nyolcan, ennyien még fel szoktunk öltöződni. Ezek a mai fiatalok most már nem öltöződnek, mert újabb a világ. Szégyellik, hogy felvegyenek valami ruhát magukra, ugye lekacagják egyik a másikot, lenevezik. (21) - Egyszer megmutattam a kicsi unokáimnak napvilágon, nézzétek, ilyen vót régebb a csitkó. Azért csináltam, hogy ne féljenek tőle. A fejszét ügyesen bekötöttem, kétfelől tol-