Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Grófik Imre: Vízkereszttől - Pünkösdig

Marton Vincéné kizárólag az egyházi vonatkozású részt tartotta meg, közlésének inkább a dallam jelenléte ad jelentőséget. A komárvárosi pünkösdölő, melyet a 62 éves Hikári Istvánné Kiss Julianna és nővére, özv. Tarr Ferencné Kiss Mária 66 éves énekelt, egy gyermekjáték dallamát használja fel. A kis királnét mindegyik jókívánságnál magasra emelték. A végén ajándékot kaptak, pénzt, vagy tojást. Kimenőre ezt énekelték: (2. kotta) Az ajándékokon megosztoztak, a tojást esetleg egy ismerős háznál megsütötték rántottának, s közösen elfogyasztották. Amint látjuk, a komári pünkösdölőkből a vidám táncos részek már oly régen elvesztek, hogy emlékük sem él. Nézzük ezek után, milyen szokások fűződnek községeinkben még e naphoz. Délelőtt nem történik semmi érdekes. De délután, litánia után mozgalmas a két falu képe. Legények, nagyobb fiúk pilickéznek az utcán. (Ez a másutt dólézásnak nevezett játék annyira közismert, hogy ezzel itt nem is foglalkozunk.) Tartogat azonban a délután két olyan szokást számunkra, melyeknek egyikét sehol más- 2. kotta utt nem ismerjük, a másikat sem ebben a formájában. Az első a gesztenye-evés. Míg a fiatalok az utcán játszanak, az öregek kint ülnek a padkán, vagy fapadon a ház előtt és gesztenyét esznek. A gesztenye tájunkon őshonos, északabbra Nagyrada határában még összefüggő őserdőt is alkot. A kiskomáromi hegyen, de a komárvárosin is, amely különösképpen más község: Karos határában fekszik, ősi hatalmas gesztenyefák találhatók, mint a XVIII. században kiirtott őserdő maradványai, néhány több százados sózókörtével együtt. Gesztenyéje tehát majd mindenkinek terem. Ősszel a pünkösdre való gesztenyét hosszú, másfél, két méteres zsinórra felfűzik, két végét összekötik, hogy koszorú legyen belőle. A koszorúkat pünkösdig veremben tartják, hogy túlságosan ki ne száradjanak. (Persze kutya szárazak lesznek így is, jó fog kell elrágásukhoz. Sokszor ettem én is a komáromiakkal.) Pünkösd vasárnap délután a gesztenyekoszorúk kikerülnek a vermekből. Kiviszik őket az utcára és az öregek, valamint a gyermeknép szertartásos komolysággal elfogyasztják. A gesztenye héját a tisztára söpört járdára szórják, ki-ki háza előtt és a héj ott marad másnap hajnalig! Minél több héj van, annál nagyobb dicsőség. Alig hiszem, hogy a jólétet akarnák ezzel dokumentálni, inkább valami varázslat lappang a szokás mögött, de jelentőségéről sem 1925-ben, sem most senki nem tudott már felvilágosítást adni.