Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Grófik Imre: Vízkereszttől - Pünkösdig
Míg az öregek és a kis gyermekek a ház előtt gesztenyéznek, a litániáról kijövő eladó lányok, kiskomáromiak, komárvárosiak vegyesen felvonulnak az állomás utcára, ott hosszú sorba fogóznak és megindul a lilázók menete. Amint a sor a templom-térhez közeledik, mozgásuk egyre gyorsul, ilyenkor rikoltoznak: 'li-lá'! Innét a játék elnevezése. Nevezik néha lityázásnak is, de ez más játék és Galambokon dívik. Mikor a térre érnek, ostort csinálva körbe kanyarodnak és a 'Kivirágzott a diófa' énekes-játék megszakítás nélkül folyik. Ezután újból a 'Bújj, bújj zöld ág' következik, de már a 'Nyizsd ki roúzsám' nélkül. Átbújva újra hosszú sort formálnak, haladnak, mint előbb a Fő-térre, innen a Szent Vendel-térre. A két téren ismét eljátszák a játékokat, végül felhaladnak a Felső-utcára. Itt elszélednek. Ha nagy a kedv és még van idő, akkor néha visszafelé haladva is eljátszották játékaikat, s ilyenkor a végcél nem az állomási utca, hanem a 'városi'-utca volt. Az egyes játékok menete: 'Kivirágzott a diófa...' Körben állnak, nyújtott karokkal kézenfogva, a kör lassú oldallépésekkel haladva egy irányban forog. 'Egy kis várat kerítettem...' Egy kiválik a továbbforgó körből és ellenkező irányban haladva kerüli a 'várat'. +/-nél a kör megáll, befelé fordulnak és egymás kezét elengedve minden negyed értékre egyet tapsolnak. 'Ez a kislány tejföliét...' A kör összefogózva ismét forog. ++/-nél párt választanak, tehát a körforgás megáll. A párok összefogózva két-két lépést jobbra, kettőt balra lépnek, csárdáslépésben. +++/-nál a párok forognak, ++++/-nél három ugrás helyben, egymás kezét eleresztve és három taps. /Ez a játékdal is szerepel a 'Megy a kosár...' játékban is, de ott mint párosító mindig nevekkel./ 'Készül a János...'-nál körben szemben állnak, a kör nem forog. Minden fél hang értékre egyszer jobbra, a következő fél hang értékre balra billentik derekukat, 'Hajtsd előre...'-nél előre hajolnak. 'Fehér liliomszál...' A kör újra forog, de egy középen van, az megjátsza a daloltakat: 1. ugrik helyben, 2. csípőre teszi kezét, 3. két kézzel mosdik, 4. kötényével törülközik. 'Bújj, bújj zöld ág...' Kettő összefogott kezét magasra emeli, a sor kígyóvonalban átbújik a híd alatt, s újra körbe rendeződik. 'Ujj a csizmám...' kettesével szemben állnak, keresztezett karokkal összefogóznak, lábfejeiket összeteszik, s kissé hátrahajolva forognak egyre gyorsulón. A második 'Bújj, bújj ...'-ra sorba fogóznak és elvonulnak a következő térhez. (Itt ezek a dalocskák még felnőttek játékai, szigorúan meghatározott sorrendben követik egymást. Ugyanekkor egyes darabjai, meghatározott sorrend nélkül, egyenként gyermekjátékokká lettek, melyek mint ilyenek is élnek 'Komár'-ban és bizonyára túlélik az eltűnőben levő lilázást.) Ezzel a komári pünkösd látványosságai le is zárulnak. Mert a lilázás valóban nemcsak az etnográfusnak és a folkloristának csemege, de szívet-lelket gyönyörködtető látványosság is. A játékok menete, folyamatossága oly biztos, zökkenőmentes, a komáriak festői pompájú népviselete oly káprázatos, hogy minden szemlélő csak gyönyörködni tud e játékban. Kár, hogy lassan ez is elvész. Itt jegyezzük meg, hogy a lilázás nemcsak pünkösdi szokás, annak hivatalos ideje húsvét hétfőtől pünkösdhétfőig tart. Természetesen csak ünnepnapokon litánia után. Más időpontban nem liláznak." 5 A fentiekből kiderül, hogy a kutatásnak mindig voltak - ha korlátozottan, s némi szerencsével - esélyei, lehetőségei mind a még élő, mind pedig már az emlékezetbe szorult ismeretek felgyűjtésére. Érvényes ez napjainkra is, s e kis közleménnyel magunk is arra kívánjuk ráirányítani a figyelmet, hogy a helyben élők (is) tegyenek meg mindent az egykori közösségi élet szokáshagyományainak megörökítése érdekében. Vannak jó jelek. Több 5 Péczely 1958. 218-227.
