Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

BALASSA LÁSZLÓ: Kralovánszky Alán 1980. évi ásatása és falkutatása a veszprémi Vár utca 29. - az ún. Dubniczay-ház - telkén

"... a nyugati oldalon mélyebb a boltív alapozása, mint keleten... A boltív nem zsaluzott, hanem földre rakott. A boltív nekitámaszkodik nyugaton a XVII. század végi, keleten a XVI. sz-i várfalnak. " (18. kép) Az eddig írtakat a szelvényrajz

27 jól szemlélteti. Nehéz azonban értelmezni a következő idevágó (augusztus 22-iJ bejegyzést: „A nyugati szélen vörös homokkővel és téglával rakott boltöv. Alatta a boltíves fal kiegészített sávja, amely É-i irányban vegyesen kőből és téglából készült a Ny-i falsíknál, míg a K-i falsík csak kőből. " Sem a szelvényrajzon, sem a fotókon nem látható (különböztethető) meg másik boltöv. Márpedig csak másik boltöv lehetett, hiszen „... alatta a boltíves fal kiegészített sávja..." Valószínű, hogy itt az ásató a„boltíves fal"eltérő rakásmódjáról írt, annak nyugati végén.

28 Másfelől, a bizonytalan leírást itt az a töprengés okozhatta, hogy mi lehetett valójában a kettős támív funkciója? Ez leíró emlékezetében is élénken él: miután el kellett vetni azt az első következtetést, hogy a (külső, D-i) támív netán egy ismeretlen, mélyebb járószinthez tartozó kapu, találgatás kezdődött: torony, lőállás állt az íveken vagy más épület? Az előbbieket el kellett vetni, mert a rondellához túl közel, 4-5 ölnyire van az ívpár. Végül - több szelvényben észlelt réteg- és sziklafelszín-viszonyokat is figyelembe véve - a következő (egyelőre közbenső) magyarázat alakul ki: „A jelenlegi külső várfalnak csak a külső köpenye XVIII. századi, belülről korábbi várfalat takar, amely a XVII. században készülhetett. Erre támaszkodik a boltíves merevítő fal, amely soha nem volt látható, mivel azt a földben építették meg, majd pedig földdel be is temették. * Azaz, maradt a legkézenfekvőbb teóriánál, miszerint a nagy ívpár szerepe csak a 3,40 m-es várfal külső támasztása lehetett.

29 A XrV. szelvény keleti végében végül „-3,70 m mélyen előkerült a 3,40 m széles várfal kiugró alapozása. (19. kép) Ezek szerint nem sziklára alapozták, hanem falra a nyugati oldalon. Ugyancsak a nyugati oldalon mélyebb a boltív alapozás, mint keleten. Ez összefüggésben lehet a szikla felszín eltérő magasságával. *

30 A vastag, észak-déli fal nyugati széle mentén mélyített V. szelvényről önálló szelvényrajz nem készült, az idevágó naplőfeljegyzések nehezen illeszthetők össze, más szelvényekkel folytatódnak. A vastag fal a déli szárnytól 8,50 m hosszban egyenesen folytatódik, majd egy 35 cm-es kiugrással tovább 10,85 m-ig, ahol egy 80-110 cm-es, kelet-nyugati faldarabon ér véget. Ez a fal és a rétegek tisztázása során utólagos építésűnek bizonyult. Az utólagos fal K-i falsíkja az I. szelvényben megfigyelt, északabbra lévő K-Ny-i fal záródásával párhuzamos, hozzáépítették.

31 A II. és V. számú szelvények egybenyitásának célja a rondella és az észak-déli vastag fal összeszögellésének megismerése volt. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert a mélyítés elkezdése után az összeszögellésben boltozott építményt találtak, a boltozat XVIII. századi téglából készült. Az építmény feltárása a továbbiakban XVI. szelvényként folytatódik. „Kiderült,