Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)
RAINER PÁL: A veszprémi Szt. Miklós-szeg és temploma
munkát. A Schönherz (ma Egyetem) utcai - akkor még álló - első ház hátsó (K-i) fala mellett, pincékkel bolygatott területen figyelt meg csontváztöredékeket Palágyi Sylvia régész. Május 3-án Varga Sándor építésvezető egy bronz- és egy ezüstgyűrút - nyilván sírmellékleteket - hozott be innét a múzeumba. 17 Az egyetem építésével összefüggésben azóta elhordták a Kálvária-domb D-i részét. A fenti adatokból mindenesetre annyi megállapítható, hogy a Szt. Miklós-templom temetője D-i irányban némileg túlterjedhetett a ma is fennálló dombrészen. A Szt. Miklós-szeg történeti adatai A Szt. Miklós-templom első okleveles említését 1237-ből ismerjük. Ekkor a veszprémi káptalan előtt, a veszprémi Mykxe fia Balázs clericus özvegye és fia, Antal - rokonuk, Sabinus fia Péter mester karmacsi főesperes (zágrábi egyházmegye) engedélyével, Sol, Gál és Sándor veszprémi várjobbágyok, Phynoch bilotus, Bense clericus és mások tanúsága mellett - egy fertő híján 3 márka ezüstért eladták egy házhelyüket (locum curiae}, amely a Szt. Tamás-mező (Veszprém egyik városrésze) 18 mellett feküdt, valamint további telekrészeiket is Favus mester veszprémi főesperesnek. Az egyik földrész - 14 öl széles és 120 öl hosszú - a Szt. Miklós (egyház) mellett (sanctum Nicolaum adiacentem) helyezkedett el. 19 1271-ben a veszprémi káptalan előtt megjelent Favus veszprémi prépost - feltehetően ugyanaz a személy, aki 1237-ben még csak főesperes volt -, s kijelentette, hogy miután vérrokona, az Ajka-nemzetségbeli Pál fia Illés őt kicsiny korától mindig hűségesen szolgálta, ezért nevezettet most birtokkal ajándékozza meg. Veszprémi telkét (fundum curiae) - amely Pál mester éneklőkanonok fundusa mellett feküdt - adta neki, a hozzátartozó épületekkel és haszonvételekkel együtt. A telekhez 100 hold szántó is tartozott, több tagban, különféle helyeken. Ezekből 10 hold trágyázott föld Sughe ispán földje mellett, a Kama-kútnál (penes terram comitis Sughe, versus fontem Kama) volt. 20 1293. október 6-án Raynoldus, Szt. Ányos tihanyi bencés monostorának apátja (1293-1305) és konventje előtt, Bonch, Ágoston mester veszprémi kanonok testvére egy veszprémi telkét, Szt. Miklós hitvalló egyházának hegye alatt (sessionem suam Wesprimii, sub monte ecclesiae beaü Nicolai confessons J, 15 penzáért, bécsi széles dénárokban számítva - amely összeget már fel is vett - eladta Márton mester veszprémi prebendás papnak és testvérének, Jánosnak. A telket K-ről egy, a Kamakuta-forrásból kifolyó patakocska (rivulus in fine sessionis de fonte Kamakuta exiens decurrit), E-on és. Ny-on Máté fia Miklós, Domnyka fia Gergely és Buhcus, a veszprémi káptalan jobbágyainak sessioi, D-en pedig a Veszprém városából Biliegére vezető közút határolták. 21 1295. május 25-én ugyancsak Raynoldus tihanyi apát és konventje előtt került sor egy másik adásvételre. Ekkor a veszprémi Szabó fia, Miklós és testvére, Pál adták el egy veszprémi telkük, haszonvételeikkel együtt, 1 márkáért a veszprémi káptalannak. A telekhez tartozott egy 2 holdnyi föld is, amelyet É-on Máté aranyműves, D-en pedig Beke fia, Benedek fundusai határoltak, s amely két út között feküdt. Ezen utak egyike É-felől, a piactértől a Kama-kút felé (puteum Kama) futott le, a másik pedig D-ről, a mező felől a dombon át tartott fölfelé. 22
