Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

Építési technológia A templom alapozása és felmenő falai azonos, öntött technikával tört bazaltkőből készültek. A felhasznált kövek átlagmérete: 13x13x13 cm és 20x30x50 cm. Javarészük megegyezik tehát a római épület, illetve a román templom köveinek méreteivel, de nagyobb méretekben is készültek, durván lenagyolva. Az alapozásnál nem ügyeltek a függőleges falsíkokra, azokon több helyen kisebbnagyobb kitüremkedések tapasztalhatók. A felmenő falak esetében jól alakították azokat függőlegesre. Jól rekonstruálható, hogy a felmenő falakon azokon merőlegesen áthaladóan 45x50 cm-es, végeiken kilógó gerendákra helyezett pallókon állva rakták kézzel oltott mészszel a falakat. A megmaradt gerendafészkek egymástól való átlagtávolsága 2,5 m, egymás feletti magassága többségében 1,2-1,5 m, amilyen magasságig a követ fel lehetett emelni. A falakat átlagosan 80-100 cm-ként hozták szintre. A falakból kötőanyag-mintákat vettünk. A szentély és a sekrestye ablakai szépen faragott andezittufából és Balaton-felvidéki vörös homokkő kváderkövekbol készültek. A szentély északkeleti sarkán, a földszint magasságában a sarokkváderek mészkőből, felette az emeleti szinten, valamint a délkeleti sarokkváderek andezittufából készültek. A szentély és a sekrestye találkozásánál levő, emeleti vízelvezető csatorna és a keleti falon át kilógó állatfigurás vízköpő andezittufából faragottak. A sekrestye csigalépcsője mészkőből, az oltármensák egy tömbből kifaragott andezittufából vannak. A szentély lépcsőjének anyaga ugyancsak andezittufa. A másodlagos helyeken előkerült boltozati bordák - amelyek a szentélyben és a sekrestyében eltérő profilúak -, a karzattartó oszlop lábazata, dobjai és fejezete, illetve a szentély és a sekrestye boltozatának geometrikus, illetőleg figurális zárókövei, valamint több homlokzati tagozattöredék andezittufából faragottak. A Szent András-oltár alapozása a gótikus járószinthez viszonyítva 121 cm mélyen van. A szentély belsejében ugyanehhez a járószinthez viszonyítva, mintegy 2 négyzetméteres területen, 91 cm mélyen megmaradt egy agyagba rakott, törtköves bazaltból, kvarcitból, mészkőből rómaitegula-töredékekkel vegyesen lerakott kősor. E réteg alatt mintegy 45 cm-es vastagságban habarcs és rómaitegula-töredékekkel kevert, elsimított réteg helyezkedik el, alatta pedig sötétbarna-fekete humuszréteg. A diadalív két építési szakaszt árul el. Az elsőhöz tartozik a belső sarokpillérek alapozása, amely az északi oldalon a gótikus járószinthez viszonyítva 320 cm mélyen van, délen pedig 395 cm mélyen. Az eltérő mélység oka nyilvánvalóan az észak felől déli irányban lejtő domb szintkülönbségének áthidalása, amely a falak alapozási mélységének 75 cm-es különbségével együtt hasonló méretű szintkülönbséget feltételez. A második szakaszt a lépcsők alapozása alkotja, amely nyomvonalában és vastagságában, valamint mélységében élesen elhatárolódik a két diadalív pillér alapozásától. A lépcső alapozása később készült és valószínűleg összefüggésben van a püspöki rangot jelző öt lépcsőfok és az építtető Dörögdi Miklós egri püspök személyével. Az öt lépcsőfokból in situ csak négy maradt meg, a legfelső ötödik lépcsőfok másodlagos helyen került elő. (27. kép) A karzattartó oszlopok alapozása ugyancsak törtköves bazaltból készült. Bennük másodlagosan 2 db vörös homokkőből faragott, román kori figurális, illetve egy db fehér homokkő-