Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

középkori pitykegombot. A nyugati karzat körüli egyik szelvényből került a felszínre „bolygatott rétegből két, különböző ívű kváderkő, amelyek valószínűleg a karzat különböző boltíveihez tartoztak". A következő napon a római falak kutatását folytatták, megállapítva, hogy azok „falkoronája megegyezik a hajó (ti. a korai templom hajójának) középkori járószintjével, ugyanis addig bontották vissza. " Augusztus 25-én megtalálták a két, egymást követő templom egymás alatti járószintjét, egymástól 20-25 cm mélységgel. (12. kép) Az ezt követő napon „a felrobbantott karzattartó bázis délkeleti sarkát is kiástuk az alapozási szintig". Ezekben a napokban főként a templom belsejében talált sírokkal kapcsolatosak a naplóbejegyzések. Végül augusztus 28-29-én a feltárt nyugati zárófalon kívül helyezték el az addig talált faragott köveket és azokat, valamint az összes feltárt falat kátránypapírral fedték le és azt kövekkel, földdel nyomták le. Az 1975. évi ásatás összefoglalása Kralovánszky Alán és Éry Kinga nevével jelezve az alábbi jelentés maradt róla: „Az 1975-ben megkezdett tervásatás folytatása során elért eredmények: 1. A gótikus templom alaprajzán felül szórványos bronzkori urnasír. 2. A templomhajó területén, pontosan keleti-nyugati irányú, nagyobb római kőépület 60 cm-es vastagságú, törtköves, helyenként opus spicatum technikával készült falakkal rendelkező, minimum 22x9 m nagyságú, minimum három helyiséggel rendelkező maradványai. Egyik helyiségében hypocaustum. 3. 250-os tájolású, opus spicatum technikára emlékeztető, agyagba rakott patkó alakú szentéllyel, nyugati empóriummal rendelkező, 13,5x8,5 m külső méretű román kori kőtemplom, átlagban 1 m széles, törtköves, jó minőségű oltatlan mészkötéssel rakott falakkal rendelkező maradványai, amelyek reális lehetőséget adnák a rekonstrukcióra, valamint a XIV. századi délnyugati karzattartó alapozásából kiváltott és a román kori templomhoz tartozó kettő darab gyámkő (egyiken férfifej, másikon balkéz ábrázolással), illetve egy plasztikus csülagdíszes ívtöredék. 4. A román kori templom tájolásával azonos tájolású gótikus templom fő méretei: külső hossz: 33 m, szélesség: 12,6 m. Szentélye egyenes záródású, belső mérete 6,5x6,5 méter, benne 1,7x2,1 m nagyságú oltár alapozással. Hajójának mérete: hossz: 17,5 m, szélessége: 10,3 m. Északkeleti végén az 1347-es oklevélből ismert Szűz Mária-oltár 2x1,9 méter, a délkeleti végén a Szent Domonkos-oltár 2,2x2 méter nagyságú alapozásával. Nyugati karzat belső mérete: 4,5x10,3 m. A szentélyhez déli oldalon csatlakozó sekrestye-kápolna belső mérete: 6x7 m, amelynek észak-nyugati sarkában 2,5x2,5 m nagyságú belső csigalépcső, nyugati oldalán egy ablak és egy negatív lenyomatban megmaradt lavabo, illetve kőből faragott kifolyócsatorna, valamint keleten egy ablak és alatta egy mensaval együtt megmaradt oltáralapozás. 5. Temetkezés. A templomban összesen 100 halott és közel 30 szórványkoponya került feltárásra. Ezek egy része a román kori templomon kívüli temetkezéshez, másik része a góti-