Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

egész templomot', ugyanis az arra vonatkozó és 1347-ben kelt oklevél, amelyre Dercsényi Dezső hívta fel figyelmét, és amely Tomaszewski véleményét igazolja, szövegében elmondja, a felsődörögdi Szt. András-templom közös használatában úgy egyezett meg a Dörögdi család, hogy a kegyúr felsődörögdiek helye a templomban folyó szertartások idején a főoltár előtt van. Ezek után kérdésesként már csak az maradt, volt-e karzata a felsődörögdi templomnak, s ez csak ásatással volt megtudható. Ha ugyanis a kegyurak egy karzattal megépített templomban a főoltár előtt álltak, akkor a karzat semmiképpen sem lehetett az ő helyük. A fentiek alapján írhatta Kralovánszky Alán 1975. évi ásatási naplójának első oldalán az alábbiakat: „Előzmény: Dr. Andrzej Tomaszewski, a varsói műegyetem építészettörténeti intézetének igazgatója 1974-ben könyvet írt a lengyel-, cseh-, magyarországi román kori templomok empóriumaival kapcsolatban. Véleménye szerint a kegyúri karzat nem a templom nyugati végén van, hanem a szentélyben. Entz Géza hívta fel a figyelmet arra, hogy a taliándörögdi Szent András-templomra vonatkozóan ismeretes egy 1339-bŐl származó oklevél, amely tételét igazolja. Tomaszewski, Dercsényi Dezső és Entz Géza 1974 novemberében alulírottal (ti. Kralovánszky Alánnal) a helyszínen vizsgálta meg annak lehetőségét, hogy lehet-e e célból régészeti kutatást végezni. Megállapodás született, és 1975-re a Bakonyi Múzeum 20 000 Ft-os kerettel vállalta a feltárást. ' A romra vonatkozó történeti adatok A román kori templomok karzataival kapcsolatos irodalomban Entz Géza a taliándörögdi templomra vonatkozó, 1347-ből fennmaradt oklevelet idézte, Kralovánszky Alán pedig ugyanebben a témában egy 1339-es oklevelet. Mind a kettő abban a perben keletkezett, amelyet a kegyuraság ügyében a Dörögdi család két ága viselt egymás ellen. A korábbi szerint Mesko veszprémi püspök (1335-1342) még valamivel korábban, tehát 1339 előtt kivette a Dörögdi Miklós egri püspök által újonnan építtetett felsődörögdi templomot a területileg illetékes zalai főesperes egyházjogi hatósága alól és sajátja alá rendelte, az egyháznak járó felső- és alsódörögdi tizedeket pedig a Szt. András-templom és papja részére biztosította. Végzése ellen az alsódörögdiek az ottani és általuk nem régiben építtetett Szűz Mária-kápolna kegyuraiként tiltakoztak. Mesko püspök ezek után úgy döntött, hogy a tizedek mesteri negyedét az alsódörögdi kápolna kapja meg, ahova annak kegyurai tetszésük szerint alkalmazhatnak papot, a felsődörögdi plébános azonban hetenkint egyszer köteles ott is misét mondani.

5 A második oklevél szövege arról tanúskodik, hogy az alsódörögdi Dörögdiek nem nyugodtak bele a veszprémi püspök rendelkezésébe, a pert folytatták és csak 1347-ben kötöttek egyezséget a felsődörögdi Dörögdiekkel templomaik kegyuraságának ügyében. Az utóbbi szerint az alsódörögdiek lemondtak arról, hogy az általuk építtetett kápolnából önálló plébánia legyen és belegyeztek, hogy a felsődörögdi Szt. Andrástemplom legyen a plébánia, amelyet Miklós egri püspök a két család közös ősei által