V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

Külterületi vendéglők Kimondottan szabadtéri szórakozóhelyben nem bővelkedett a város, ezért aztán a romantikus környezetben lévő, nagy gesz­tenyefáktól övezett BETEKINTS nyári kerthelyiség- és vendéglő a műfaj leglátogatottabb intézményévé válhatott. A májustól októberig nyitvatartó kerthelyiséget főleg a fiatalok látogatták, akiket esténként egy harmonikás, vagy a háromtagú tánczenekar tagjai dobbal, tangóharmonikával, szakszofonnal szórakoztat­ták. A télen-nyáron nyitvatartó vendéglői helyiségben pénteken­ként halászlét és túróscsuszát is lehetett fogyasztani. A vendég­lőt 1930-ban Piller József bérelte, 1936-ban Lohonyay József tulajdonába került át. Lohonyay állandó hideg-meleg ételekkel, elsőrendű balatonmelléki borokkal és Petánci gyógyvízzel növel­te kínálatát. Társasebédeket, társasvacsorákat is tartottak, tánc­ra csütörtök, szombat és vasárnap este nyílt lehetőség. 3 8 A Betekints-völgy legtávolabbi részén, szép környezetben létesült a KISKUTI vendéglő, amely egész évben üzemelt. Télen a szánkózóknak, síelőknek különösen jó melegedő helynek bi­zonyult. A családi vállalkozású létesítményben szép majáliso­kat és juniálisokat tartottak, ahol a város középpolgári rétege is megjelent. Ezeknek a mulatságoknak népszerű attrakciója volt a „zsákbanfutás", a „síkos" - lekérgezett - fáramászás, és a lepény evés. Főtt ételt a rendezvényekre készítettek, pogá­csát, szendvicset viszont állandóan lehetett kapni. Zenére va­sárnap este tudtak szórakozni. A 30-as évektől a Hoschoff csa­lád működteti. IFFSITS JÁNOS vendéglője a jutasi-külső pályaudvar épü­letében üzemelt. Jó konyhája miatt nemcsak az utazóközönség kereste fel, de a Jutási Altisztképző tisztjei is szívesen időztek itt. A Jutási úton, közvetlen a laktanya mellett állt HORVÁTH SÁNDOR vendéglője. Leggyakrabban az állomásra menők, a kirándulók látogatták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom