V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

a várakozási időért 6 percenként 30 fillért kellett fizetni. A város területén kívül akár nappal, akár éjjel teljesített fuvarok szabad megállapodás tárgyát képezték, azonban a felszámítható legmagasabb viteldíj kilométerenként 32 fillér volt. A külterületi fuvaroknál az első órai várakozás díjmentes volt, az első óra eltelte után félóránként 1 pengő várakozási díjat lehetett felszámítani. A taxisok éjjel-nappal kötelesek voltak a várossal közvetlenül szomszédos községekbe fuvart vállalni. A távolabbi helyekre csak nappal lehetett őket igénybe venni. Várakozás esetén a gépkocsi vezetője a már teljesített fuvar viteldíját előlegképpen elkérhette. A kocsi belsejében szállított poggyászok díjmentesek voltak. A kocsitetőn, vagy a csomagtartóban elhelyezett csomagokért darabonként 40 fillér pótdíjat fizetett az utas. Nem lankadt az érdeklődés a vezetés iránt később sem, s a tanulni vágyóknak további tanfolyamok látogatására volt lehetősége. 1936 júniusában az egyik budapesti autószakiskola négyhetes tanfolyamot indított a veszprémi Ipariskolában úrvezetők és hivatásos sofőrjelöltek részére. Az elméleti oktatásra este 8—9 Hirdetés a Veszprémi Hírlap 1935. január 2 7-i számából