S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

megjelenők többnyire nyugati hatásról árulkodnak (német és velencei mintakönyvek hatása!), de többségükben ezek sajátos magyar ábrázolások. Maga a virág a 17. századtól a halál és a múlandóság jelképe volt. Gyakori ékítmény a szegfű (Dianthus sp.), amelyet mind a törököknél, mind Európa nyugati felén kedveltek. A textíliákon dús szirmú, összetett változatok és leegyszerűsített ábrázolások, u. n. török szegfűk egyaránt megtalálhatók, amelyek éppen csak felidézik az eredeti virágot, ami Krisztus kereszthalálára emlékeztetett. Gyakran látható a virágok között egy felülnézetben ábrázolt, 4-5 vagy több szirmú rózsa, vagy rozetta (Rosa sp.), amely virágtípus lehet a múlandóságot jelképező szellőrózsa, (Anemone coronaria), továbbá mályvarózsa (Malva parviflora), törökrózsa (Hibiscus syr.) vagy akár oleander (Nerium oleander), amelyek rózsaként megjelenve ugyanakkor a szeretet jelképei is. Elképzelhető azonban kinyílt jázminvirág (Jesamen), amely a 16. századi német metszeteken gyakori. A textíliákon látható virág ezekhez mind hasonlít. Az ábrázolások között kehely alakú jácintok (Hyacinthus) is megtalálhatók. Ez a növény az egész mediterráneumban réti növényként ismert, de keleten kertekben is gazdagon tenyészik. Hozzánk török közvetítéssel került. A liliom (Lilium), a fénynek, a tisztaságnak, a peónia (paradicsomi, tüskétlen virág) és a ciprus pedig az örök életnek jelképei. A mediterráneumban és keleten egyaránt honosak, hozzánk a 16. században jutottak el. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a liliom a rózsával együtt a középkori Európa két legkedveltebb virágának számított. Többször előfordul a palmetta és a sarlós vagy fogazott levél többféle változatban. Utóbbi nem más, mint az akantuszlevél (tüskés, karéjos levél), ami dísznövény. Előbbi pedig díszcserje és haszonnövény egyszerre (törpe pálma=Chamaerops humilis) mind Dél-Európában, mind Törökországban. A halhatatlanságot jelképezte, az életet és győzelmet, így egyszerre volt Krisztus szimbólum is. Az ugyancsak megtalálható érdekes gyümölcs, az u. n. török körte (mir-i-bota) a termékenység jelképe, ekképpen az újjászületésnek, az örök életnek is szimbóluma. Bár a szőlőtő és levél Krisztus jelkép, az élet fáját jelezte, de haszonnövényként is a korai középkortól ismert és kedvelt volt nálunk, ezért díszítményként szívesen alkalmazták. Különösen kedvelték a rozmaringot (Rosmarinus officinalis), amely nemcsak a szerelemnek, hanem a bánatnak, a halálnak is jelképe volt, egyszerre lakodalmi és temetői növény, amelynek olaját Keleten balzsamozásra használták. Őshonos mediterrán dísznövény, amit gyógynövényként ugyancsak alkalmaztak. Különösen kedvelte a népművészet és a népköltészet. Azon kevesek közé tartozik, ami nem reneszánsz átvétel. Érdekes, hogy Erdélyben alig találkozni az elnevezéssel, a mintát ott fenyőágasnak mondják. Madarak között gyakori ismétlődő növény a ciprus, (cupressus sempervirens) ami a nyárádi halottas lepedőkön kivétel nélkül megtalálható. Mediterrán növény, a temetők fája, az elmúlás jelképe, a gyász kifejezője. Keleten is kedvelték, a görög-római mitológiában pedig az alvilág fájaként szerepel. Mindkét örökzöld, mind a rozmaring, mind a ciprus, amit a mirtusz helyettesített, jelen volt a halotti szokásokban. A ravatal mellé a szenteltvízbe örökzöld ágat tettek, amivel a "halott nézők" behintették az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében a ravatalt. Fiatal halott temetésekor az ifjúság a temetési menetben rozmaringból készített bokrétát viselt ugyanúgy, mint a lakodalomban. Egy párnán szépmívű ábrázolás az egymást követő, a díszített felületet beborító tölgylevél sor(csertölgy Quercus cerris), ami a romolhatatlanság jelképe, az örökélet szimbóluma volt. Több esetben a rozetta inkább napraforgóra (Helianthus annuus) valamint koronás margitvirágra (Chrysanthemum coronarium) emlékeztet és nem is zárható ki, hogy valóban ezeket akarták ábrázolni. Különösen figyelemre méltó ez a tény a napraforgó esetében, hisz a növény első európai megjelenése 1586-ból ismert. Nyugat- és Dél-Európában megcsodált kerti dísznövényként hódított, így jelent meg nálunk is a 17. század közepén az Istent imádó lélek jelképeként. Tehát mind a virág, mind a gyümölcs a halállal véget nem érő élet, az élet folyamatossága, az újjászületés, a feltámadás gondolatát fejezte ki.

58 Az ágak és a levelek az elmúlás jeleiként kerültek a textilekre, de sohasem önmagukban, hanem virágokkal vagy madarakkal együtt, mintegy sugallva a feltámadás reménységét. A recens néprajzi adatok, a halottas és temetési szokások is azt igazolják ugyanis, hogy ezek a közösségek, akik e textileket használták, a halált nem az élet teljes megszűnéseként fogták fel, hanem csak az evilági élet végének, de egy más minőségű élet kezdetének tekintették.

59 Mindezeken túl nagyon fontos ábrázolás a csillag, amely különösen változatos módon jelenik meg szinte mindenik hímzett felületen. Alig akad olyan textil, amelyen valamilyen formában ne találnánk meg. Isten dicsőségét, az égboltot jelképezi. Mellette többször előfordul a kehely vagy pohár, ami ugyancsak Jézus szimbólum, ugyanúgy, ahogy egyes esetekben a geometrikus minták csúcsára varrott apró kereszt. Gyakori még a szív motívum, ami szintén a szeretet jelképeként ismert és nem kizárható, hogy ezért is került a halottas lepedőkre.

60 Nem kerülhető meg a szélmintákon megjelenő geometrikus ábrázolások elemzése sem. Az egyik leggyakoribb forma a fekvő vagy álló S, amit egymást követően, egymásba kapcsolódva vagy önmagában ábrázolnak peremmintaként és szerkezet tagolóként. Gazda Klára gyímesi és ennek nyomán Tötszegi Tekla kalotaszegi kutatásaiból ismert, hogy ezekben a közösségekben az S alak nevét ma is tudják, használják, ami arra enged következtetni, hogy valamikor ez a Dunántúlon sem lehetett ismeretlen. Ezt a formát mindkét helyen kígyónak mondják, a mintát pedig kígyósnak, a háromszögek csúcsán a két oldalon túl lógó vonalat kígyófejnek. Ugyancsak kígyófejnek nevezik az egymásnak háttal fordított karéjos leveleket is, ami az általunk vizsgált hímzéseken a párnavégek középcsíkján jelenik meg. Az ugyancsak gyakran előforduló, élére állított négyzet pedig a kígyószem megnevezést kapta. Ez farkasfogak közé helyezve is ugyanezt jelenti.

61 Az álló S alakot Zoboralján kígyóháta, kígyóhátas mintának nevezik, míg az egymásnak szembefordított hármasokat szarvasbogárnak, amelyek a nálunk őrzött textileken is megtalálhatók.

62 Az egyetlen hímzőszállal kivarrott hármas virágbokor Gyímesben kakastaréj, de ugyanezt mondják az egymás fölé helyezett háromszögekre is. A körbe foglalt négyzetek a szemek, a meander és a visszacsavarodó vonal a csiga. Nem