S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

II. A PÁRNAHAJAK A múzeumi gyűjteményben hímzett párnahaj 36 db van, belőlük tízet vagdalással (SZF 41;SZF 45; SZF 47; 2005.24.5; 62.45.1; 62.46.1; 63.5.1; 63.8.1; 94.33.208; 97.14.82), huszonhatot pedig (SZF 7; SZF 89; SZF 93; SZF 100; SZF 176; SZF 179; SZF 224; SZF 225; SZF 227; SZF 230; SZF 231; SZF 2139; 53.11.47; 53.11.68; 53.11.69; 53.11.70; 62.120.1; 63.6.1; 63.7.1; 63.9.1; 82.2.143; 97.14.89; 97.14.90; 97.14.91; 2000.2.19; 2002.2.20) keresztszemes hímzéssel díszítettek. Használatukat tekintve meg kell jegyezzük, hogy ezek részben díszágyra, kisebb részben a ravatalra valók voltak, egy részük pedig fonalas zsáknak készült, ami ékes végével a mestergerendáról lelógatva, a ház díszének számított. Azokat a textileket, amelyeknek oldalaira nem került díszítmény, általában fonalas zsákokként használták. A párnahajak és fonalas zsákok lelőhelyei: Bakonytamási, Bakonyszombathely, Dudar, Egeralja, Kővágóőrs, Nyárád, Pápa és környéke, Szentgál, Veszprémvarsány, de magasnak mondható azoknak a száma, amelyeknek lelőhelyeként Veszprém megyét jelölték meg. Ez az anyag a 20. század elején került be a Múzeumba. A legtöbb textília Bakonytamásiból, Bakonyszombathelyről, Dudarról, Nyaradról, Pápáról és környékéről, valamint Veszprémvarsányból származik. Mintakincsüket tekintve elsősorban a keresztszemesekről mondható el, hogy rendkívül változatos díszítménnyel rendelkeznek. A vagdalásos párnákon az azonos technikával készített halottas lepedőkkel megegyezően madarakat ábrázoltak, amelyek jobbról balra vagy balról jobbra haladnak. Számukat a kitöltendő felület határozta meg. A madarak többnyire kakasok, farkuk vagy szárnyuk kétfelé ágazó csillagban vagy tulipánban, továbbá legyezőszerűen szétágazó rozmaringágakban végződik. Közöttük néhány esetben virágbokor vagy életfát jelképező egyetlen, merev szárú virág is előfordul. A fő mintához minden esetben széllezáró peremminta kapcsolódik, ami változatosnak mondható és gyakran a párna mindkét hosszanti oldalán megismétlődik, de előfordulnak az oldalakat díszítő csíkok között a peremmintától különbözőek is. A kiegészítő mintaelemek rozetták, szegfűk, tulipánok, gránátalmák, levélbokrok, csillagok, hullámvonalak, geometrikus formák vagy csak egy meander sor. A párnahajak egy részét fehérrel varrták, de a színes selyemszállal hímzett is megtalálható közöttük, így a drapp+ekrü+türkiz, a fekete, a bordó, a sárga, a sárga+türkiz, a drapp+türkiz és a sárga+ekrü+drapp. A többféle szín együttes alkalmazásával az árnyalás érzékeltetésére törekedtek. Itt is előfordul, mint a lepedőknél, hogy két oldalán fekete keresztszemes mintasorral zárták az oldalakat. A keresztszemes párnahajak, fonalas zsákok rendkívül változatos ékítményekkel rendelkeznek. Ez a gazdag mintakincs vetekszik a halottas lepedőkével, sőt, esetenként ezeknél is változatosabb. Két azonosan díszített párna nem található közöttük, igaz, velük közel azonos vagy hozzájuk hasonlóak a Kisalföldön és Nyugat-Dunántúlon előfordulnak. A Laczkó Dezső Múzeumban őrzött párnahajakat két, fekete szőrfonallal varrott kivételével piros fonallal hímezték. Mintáikat növények, növényi részek és geometrikus elemek alkotják, így szegfű, rozetta, csavart rózsa, tulipán, gránátalma, napraforgó, szőlőfürt, virágbimbó, peónia, ciprus, leveles ág, tölgylevél, rozmaringág, leveles indák, csillag, olaszkorsó, virágcserép, szív, macskanyom, farkasnyom, álló és fekvő S alak, hullámvonal, egymásba kapcsolódó S alakzatok, zegzug vonal, egyéb geometrikus minták. A virágok bokrokban egy tőből kihajtva vagy olaszkorsóból, szívből kinőve jelennek meg, de az indák két oldalán mint virágfejek sorakoznak. A levelek füzérként vagy ágakon, valamint önállóan, az egész felületet betöltve díszítenek. Ugyanakkor mind a virágok, mind a leveles ágak önmagukban mintákat elválasztó elemként is jelen vannak, kis méretben, szerény megjelenési formában pedig peremmintaként alkalmazták őket. Mellettük különösen érdekesek a figurális ábrázolások, amelyek ugyancsak párnahajak végeit ékesítik. Ezek pelikánok, pávák, oroszlánok, griffek, sőt, még egy ember alakú ábrázolás is előfordul közöttük. A díszítőelemek mintákba rendezése háromféleképpen történt. Az első csoportba a kazettás elrendezésűek, a másodikba a csíkba rendezettek, a harmadikba pedig a felületet azonos ékítménnyel elborítok kerültek. Az első csoportot alkotó párnahajak (SZF7; SZF93; SZF100; SZF179; SZF230; SZF231; SZF2139; 2005.24.5; 53.11.47; 53.11.69; 53.11.70; 62.120.1; 97.14.89; 2000.2.19) száma tizennégy. Kazettáik középpontjában az egy tőből, esetenként egy virágból kinövő virágbokor, olaszkorsóból kiemelkedő virágtő, szívből, cserépből, vagy gyűrű formából kiágazó virágcsokor áll, amelyet különféle virágok: szegfű, tulipán, gránátalma, peónia, rozetta, napraforgó, szőlőtő alkotnak, de egy-egy tő nem azonos virágokból áll csupán, hanem többféléből. Meghatározó a középtengelyben elhelyezkedő, a többinél nagyobb méretű virág, amelyhez a különböző virágfejek két oldalon kapcsolódnak. Előfordul a növénynek, levélnek vagy virágnak más növényi elemmel való kitöltése is. A virágtövek páratlan számú virágot hajtanak. Szerkesztésük viszont arányos, a középtengely mentén szimmetrikus. Az ismétlődő fő mintát csillag, leveles ág vagy valamilyen merev szárú virág választja el egymástól, de közöttük geometrikus elemek is előfordulnak. A peremminta és az oldalakat díszítő mintasor álló virágbokrokból, ciprusokból, vagy rézsútosan elhelyezkedő növényi részekből, virágfejekből, önmagukba csavarodó és egyetlen virágot hajtó indasorból, két oldalán egyéb virágokból, és geometrikus elemekből áll. Ez az utóbbi megjelenítési mód a gyakoribb. Előfordult még, hogy többféle peremmintát is alkalmaztak ugyanazon a párnavégen. A második csoportba tartozó díszített párnahajak (SZF176; SZF224; 53.11.68; 63.6.1; 63.7.1; 63.9.1; 2002.2.20) száma hét. Ezek alkotják a legváltozatosabb csoportot. Az egyiken (SZF 176) jobbról balra fordulva három pelikán áll, előttük a fészekben 2 fióka, amelyeket anyjuk saját vérével táplál. A kiterjesztett szárnyú pelikán jelenik meg egy másik párnán is (2002.2.20) a fészekben lévő két fiókájával, viszont itt a fészek fölött és az anyamadár lábánál szintén látható egy-egy fióka. Egy irányba néző, egymást követő oroszlánok haladnak balról jobbra egy következő párnán (SZF224). Egymástól egy kis bokor választja el őket, fejüknél apró pávák, ezek felelt pedig ugyanazon irányba haladó pelikánok láthatók. Balról jobbra, illetve jobbról balra tekintő, egymást követő pávák díszítenek két párnahajat (53.11.68; 63.6.1 ), míg egy harmadikon (63.7.1 ) hétágú, gránátalmás életfa ágain állnak kiterjesztett szárnnyal, szembe fordulva egymással. Az egy irányban haladó pávák