S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

között apró madarak sorakoznak egymás után a nagyokkal ellenkező irányban, sőt, velük szemben még kisebb madarak is találhatók. Egyetlen párnára (63.9.1) egymással szembe forduló griffeket varrtak, közöttük életfával. A párosnak egyegy oldalon lévő griífje a másik párosnak háttal áll, közéjük ugyancsak életfát varrtak. A griffek lába, farka és feje között egy-egy csillag díszlik. A széllezáró mintákon virágfejeket, növényi részeket, geometrikus formákat, sőt, kicsi madarakat is megtalálunk, ritmikusan ismétlődve, álló helyzetben vagy rézsútosan megdőlve. Ezeknek a párnáknak a díszítéséhez nyilvánvalóan az úrihímzés és a református liturgikus textilek mintakincse szolgált példaként. A harmadik csoportot alkotó párnahajakból mindössze hat db található (SZF89; SZF225; SZF227; 82.2.143; 97.14.90; 97.14.91). Rajtuk azonos minta azonos méretben ismétlődik több sorban úgy, hogy a díszítésre szánt felületet teljesen kitölti. Az egyiken (SZF89) így helyezkednek el a tölgyfalevelek, másik kettőn (SZF225; 97.14.91) a macskanyomokból és farkasnyomokból álló sorok, a következő kettőn (SZF227; 82.2.143) pedig gránátalmák, illetve rozetták. Legérdekesebb a nyárádi babás párnavég (97.14.90), ahol a napraforgók és kacsok között sorakoznak egymás után a babák. A párnavégek peremmintái virágbokrokból és fejekből, különféle növényi részekből, geometrikus elemekből és apró madarakból állnak, gyakori közöttük a fekvő S alak. A párnahajak ornamentikájának és mintaszerkesztésének rokonai Somogyból, Zalából Vasból, a Rábaközből, Szigetközből, Sopron környékéről, a Felföldről, különösen Gömörből, Borsodból, de a Hajdúságból, főként Debrecenből és környékéről ismertek. Különösen érdekes a pelikán ábrázolásában megfigyelhető azonosság a bakonyszombathelyi, a csornai és a bezenyei darabokon. Valamennyi díszített párnacsup esetében megfigyelhető, hogy miként a Veszprém megyei emlékanyagban, ezeken a tárgy együtteseken is a párna fő mintája a keskeny oldalon, a bütün található, az áthajló végek szimmetrikusak, a középcsík eljelentéktelenedett, a párna hosszanti két oldalán pedig csíkban helyezkedik el a fő mintához képest egyszerű ékítmény.

43 A párnákon és a lepedőbetéteken bár erős nyugati, reneszánsz és barokk hatást mutathatunk ki, ami megnyilvánul a részarányosán szerkesztett virágbokrokban, a szimmetriában és bizonyos virágok, növényi elemek megfogalmazásában, amelyre kétségtelenül nagy hatással lehettek az előképek, továbbá a német és a velencei mintakönyvek egyaránt. Mindezeken túl azonban jelen van még, jól megfigyelhető egy sajátos, gyakran megjelenő mintaszerkesztési jellegzetesség, amelyről szükségesnek tartjuk külön is szólni. Ez pedig egyfajta törökös hatásról árulkodik. Ennek a szerkezetnek tulajdonképpen az a lényege, hogy a felületen, akár a sarkokban, akár a széleken vagy az ékített textília közepén mindig egy nagyobb növény, termés jelenik meg, amely egy kisebbet zár be. Gazdag variációi egész Dunántúlról ismertek. Szinte minden hímzett textílián megtalálhatók a nagy virágból kinövő apró, három csúcsú, hegyes levélvégek, amelyeket a gránátalmák és a fogazott levelek felső részén is elhelyeztek. Úgy véljük, hogy ezek továbbfejlesztett változatai annak a mustrának, ahol növényi elemek más növényi elemeket töltenek ki. További jellegzetesség a virág belső részének karéjos kiképzése is, amely szintén nem egyedülálló ábrázolás, elsősorban úrasztali textileken figyelhető meg. Általában határozott, vaskos formák jellemzik az egész mintakincset, a kompozíciók pedig többnyire foltban elhelyezettek. Megtalálhatók e vászonhímzéseken a sarlós vagy fogazott levelek, többnyire virágszárakról kinőve. Előfordulnak ciprussorral elegyesen, de gránátalmával együtt is. Létezik olyan lepedővég, ahol a levelek belső széle karéjosan kiképzett és ezek fogják közre a gránátalmát. Kedvelt minta volt a tulipán, valamint a szegfű. Utóbbinak van egy egészen különös változata, ahol a szálszámolással megformált szegfűk teljesen merevek és geometrikus alakzatot mutatnak. Elsősorban a merevség az, ami szembetűnő ennél a változatnál és mindenekelőtt ez emlékeztet az eredetre, a törökös jellegzetességekre. Gyakori a szögletesen fekvő "S" alak, amely gyakran ismétlődni szokott. Paraszti hímzéseken különösen szívesen alkalmazták széllezáró csíkként az egymást követő, fekvő "S" alakból álló mintasort, az u. n. seses mintát. Lepedők szélein található meg elsősorban gyakran, de párnavégeken is sokszor előforduló. Az "S" alak maga is aszimmetrikus forma, s a primitív művészetekben általánosnak mondható. Előfordulása gyakori a keleti népek körében.

44 Hímzéseinken ez a forma ősi minta és az egész magyar nyelvterületre jellemző. Széleskörű alkalmazásának bizonyítéka, hogy mind az úrihímzések, mind a paraszti hímes vásznak mintakincsében egyaránt jelen lévő. Mint a törökös magyar hímzéseken általában, úgy ezeken is jól látszik, hogy a virágok stilizáltak és megfigyelhető bennük némi merevség, bár mozgalmasabbak, hajlékonyabbak az eredeti török mustráknál. Szabadabb, kötetlenebb formát kaptak - Palotay Gertrúd szavaival élve - "európai szellem hatotta át őket", amely erősebb-gyengébb elváltozásokat eredményezett rajtuk, amit a magyar hímzők végeztek el, jellegzetes stíluskeveredést is létrehozva.

45 A paraszti hímzések alapanyaga az úrihímzések alapanyagához viszonyítva durvának mondható, hisz ez házilag szőtt kender, len, vagy pamutos kendervászon. A hímzőfonal mindig vastag, olyan, amilyet az alapanyag megkívánt, festett szőrfonal (gyapjú) vagy sodrott pamutfonal, amit ugyancsak színes változataiban alkalmaztak, többnyire pirosat és feketét. Ennek következtében a minták finom kidolgozása többnyire megvalósíthatatlanná lett. Ezeket a mintákat így sok esetben az elrajzolás jellemzi, ugyanakkor gyakran a készítő által történt átfogalmazásról beszélhetünk. A teljes felület kitöltésére való törekvés pedig ezeket a kompozíciókat sokszor egészen eltávolította az előképektől. A török vagy törökös motívumok több esetben ezért azután alig-alig észrevehetőek, hisz ezek a török hatások csak közvetve érvényesülhettek. E fonalas munkák mintakincsét és a felületet beborító kompozíciókat alaposan megvizsgálva megállapítható, hogy rajtuk mégis jelen vannak ezek a törökös mustrák és az elhelyezésben, elrendezésben megmutatkozó törökös megfogalmazások. Ilyenek a macskanyomosnak vagy farkasnyomosnak nevezett minták, a több sorba elhelyezett levelek, azonos virágfejek, amelyek a textília felületének többnyire egyharmadát beborítják és kizárják más díszítmények megjelenítésének lehetőségét. Ezek a hímzések a török brokátszövetek mintázatára emlékeztetnek. Nem elképzelhetetlen, hogy ezek szolgáltak a korabeli alkotóknak előképül. A török díszítőművészet hatása tetten érhető még azokon a vászonhímzéseken is, amelyeken kazettás elrendezésre törekedve húzódik a lepedő szélén végig a fő mintasor. Ez a megfogalmazás jellemzi azt a lepedővéget, amelyen két-