Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Mészáros Veronika: Háztörténetek. Adalékok a csehbányái Temetőhegy házainak építkezés-történetéhez
2005 őszén a hátsó szobában felszedtük a padlószőnyeget, és Dömötör András a fal mellett mintegy 10 cm szélességben feltörte a betonpadlót. A hézagot kaviccsal töltötte fel. Az aljzatbetonra - a párnafák közötti szigetelés elhelyezését követően - hajópadlót fektetett le. A padló kezelését lenolajjal és méhviasz alapú padlófénnyel végezte el. 12 A telekhasználatban csupán annyit változtattunk, hogy a ház előtti addig befüvezett kiskertet ismét eredeti rendeltetésének megfelelően használjuk. (6. sz. kép) A Fő utca 23. alatt ma özv. Kiszlinger Józsefné szül. Straub Mária, Mári néni lakik. A ház tulajdonosa a 30-as években Kiszlinger Mihály, Mári néni apósa. A későbbiekben Mári néni és Kiszlinger József lakta népes családjával. A háztörténet részletes elemzésére most nincsen mód. Az épület eredetileg az első háztípusba tartozik, azt újították meg folyamatosan. (7. sz. kép) A Fő utca 24. szám alatt Straub Imre lakik, felesége, Terus néni 2003-ban hunyt el. A ház eredeti tulajdonosa, Straub András 1902-ben Amerikába vándorolt, felesége 1906-ban követte. Itthon maradt fogadott lánya, akit nagyszülei, Straub Mátyás és Svéder Éva neveltek fel, 1922-ben csatlakozott hozzájuk. A ház 1923-ig üresen állt. Straub Mátyás és fia helyrehozták és 1937-ig így lakott volt: Straub Mátyás fia - a mostani tulajdonos édesapja - lakta családjával. Mivel a szomszédos házzal osztoztak egy kúton, a víz hiánya miatt a Straub család elköltözött (tekintettel arra is, hogy a ház nem volt az övüké, ők csak használták.) Straub Imre 1950-ben friss házasként költözött a házba feleségével. A ház alaprajzát tekintve a 2. típusba tartozott. A rendezetlen tulajdoni viszonyok miatt az államosított házat 1960-ban megvásárolta az OTP-től, majd 1962-ben építkezni kezdett. A régi épületet teljesen lebontotta, s annak helyén felépítette házát. A ház bontott kőből, frissen készített vályogtéglából, téglából épült. A falak alapját kátránypapírral védte a felázás ellen, tetejére betonkoszorút rakott. Az új alaprajz: szoba+konyha+kamra és előtér, majd szoba és fürdőszoba. Az építkezéssel párhuzamosan vezették be a faluban a villanyt, így azt épülő házában már alkalmazta. Az építkezés befejezése lassan haladt, a hátsó részt, szoba + fürdőszoba csak később fejezte be. Az új építésű házon lévő piros cserepet 1972-ben leszedte, helyére palát rakott. 1967-ben a háztáji gazdaság miatt új épületeket emelt, pedig a hátsó kert még nem volt az övé, azt csak 1983-ban tudta megvenni. Kisebb javításokra, változtatásra először 1997 körül került sor: az elöregedett nyílás12. A házfelújításhoz Martin Gábor és felesége Éva adott tanácsot, melyet ez úton is köszönünk. Továbbá a www.valyog.lap.hu oldalról szereztünk ismereteket.
