Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Mészáros Veronika: Háztörténetek. Adalékok a csehbányái Temetőhegy házainak építkezés-történetéhez

val egyidejűleg megszűnt a nyitott konyha és a szalmatető is, helyére mászókémények és ún. piros cserepes sátortető került. A további átépítést a piros cserép nehézsége és rossz minősége, valamint az 1962-ben a faluba érkező villany eredményezte. 1963-ban gyakorlatilag az egész házat átépítették. A cserép nehézsége miatt a hátsó fal elkezdett kidőlni, helyenként 2 kéz is befért a repedésekbe. A piros cserép nem bírta az időjárás viszontagságait: szétmállott a keményebb telek következtében. Emiatt szükség volt a teljes hátsó fal lebontására, amelyet téglából építettek újra. A tetőszerkezet megújítása miatt a falak tetejére téglakoszorú ún. holdcsík került. A tetőszerkezet is megújult, s ezt eternitpalával fedték, hogy a megmaradt régi falak elbírják a súlyt. A helyiségek famennyezete megszűnt, helyére zárt mennyezet került. A kemence helyére sparheltet tettek, az utcai szobába cserépkályhát építettek. A gang boltíveit téglával és ablakkal befalazták. A villanyt bevezették a házba. A korábbi nyílászárókat újra cserélték. A régiek pici, dupla, osztott ablakok voltak, a máig látható újakat Városlődön készítették. (3. sz. kép) Az 1960-as években a házban laktak a nagyszülők, a szülők és a 4 gyermek. Ezért került sor a nyárikonyha építésére és kibővítésére. A házban a krumpliskamrát felújították és gyermekszobának rendezték be. Közben építettek egy pincét, felette nyárikonyhával, majd utána csatlakozólag egy szobával. A nyárikonyhába építettek egy kemencét, majd a 70-es ezt években lebontották, s helyén fürdőszobát alakítottak ki. A ház előtti kútból a vizet ide vezették, s a villanybojler révén melegvizet is nyertek. Ezt a fürdőszobát használták az 1990-es évekig. A lakrész építését az egyik gyermek, Fuchs Mihály valósította meg, aki itt szeretett volna élni. Ő 20 évesen motorbalesetben elhunyt. A házikóba Lizi néni szülei költöztek be, átengedve így a lakóházat a 4 gyermekes családnak. A ház gyakorlatilag az 1980-as évekig nem változott. Az egykori krumpliskamrát, amely később gyermekszoba volt, fürdőszobává és konyhává alakították át, a vizet ide 1990-es évek elején vezették be. A csatornavíz elvezetésére már az 1970-es években építettek ciszternát. A vezetékes csatornára 2000-ben kötöttek rá. Az első szobában a deszkapadlót 2-3 éve szedték fel. Az alját lebetonozták, s a beépített cserépkályha előtt járólapot fektettek, könnyebb legyen takarítani. A szoba többi része padlószőnyeggel borított. A konyhában a már meglévő kőlapok fölé műanyag borítású padlót fektettek. A hátsó szobában 8 éve cserélték a deszkapadlót betonalapon szőnyegborításra. A szobákban is rakott sparheltek biztosították a fűtést, melyeket cserépkályhákra cseréltek le. A konyhában ma is sparhelt található, melyet főzésre és a ház fűtésére használnak. Az 1963-as éveket követő modernizálás miértjére feltett kérdéseim mindegyikére szinte minden esetben a következő válaszokat kaptam: „Már nem volt divatos. Nem volt divatba. Minek ez a régiség. A gyerekek azt mondták, ez jobb lesz." (4. sz. kép)