Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Pokreis Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején

POKREIS HILDEGARDA A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején Magyarország néhány területe a török hadak elvonulása után szánalmas képet nyújtott. A másfél évszázados török uralom alatt a népszaporulat Magyarország területén veszélyesen lecsökkent. Egész határok néptelenedtek el és maradtak parlagon. A18. század figyelemreméltó eseményei közé joggal sorolható ezeknek a parlagon heverő magyarországi területeknek az újratelepítése. A Habsburg uralkodók telepítési szándékai mögött gazdasági indítékok rejtőztek. A műveletlen földterületek, az elnéptelenedett falvak ugyanis semmiféle jövedelmet nem hoztak az államkasszába, ugyanakkor a délen fekvő túlnépesedett német falvakat az éhínség fenyegette. A magyarországi lepusztult települések újranépesítésére irányuló törekvések III. Károly (1711-1740) uralkodása alatt kezdődtek, aki még 1720-ban felhívást intézett a német rendekhez (először a svábokhoz fordult, ezért nevezték a későbbiek folyamán az összes németországi telepest svábnak), hogy a németországi túl sűrűn lakott területekről a lepusztult magyarországi végekre küldjék alattvalóikat, akiknek jólétet, bőséget ígért. Az alattvalók kezdeti lelkesedése a hazai földesurak ellenállásába ütközött, akik az olcsó munkaerő elvesztésétől féltek. A betelepítési folyamat minden akadály ellenére tovább folytatódott Mária Terézia és II. József uralkodása alatt is, egészen a 18. század végéig. Az államkasszából óriási összegeket fordítottak a kolonizációra, az elnéptelenedett falvak benépesítésére. Csak az 1784-1786 közötti időszakban kb. 4 millió guident fordítottak erre a célra.

1 II. József uralkodása idején (1780-1790) ismételten felszólították a német lakosságot a betelepülésre felső Magyarország, tehát a mai Szlovákia területére. Felkínálták a Lengyelországgal szomszédos északi határmenti területeket, a Dunajec folyó melletti a mai Vysné Sváby-Majere és a Diószeg melletti (kb. 5 km) ÚjhelyPuszta települést az akkori Nyitrai körzetben. A német telepesek az ún. „gazdag Magyarországon" új hazát kerestek, ahol a szájhagyomány szerint olyan erős gabona termett, hogy nem hajolt meg a szekérkerék alatt sem. Az új telepeseknek az idegen környezetben szántóföldre volt szükségük, ahol megélhettek volna családostul. Szlovákiai viszonylatban szabad földterületek csak a II. József rendelete l.Schwicker 1881: 339-