Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Pokreis Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején

alapján megszüntetett kolostorok és egyházi rendek birtokain voltak, amelyek állami igazgatás alá kerültek. Az így felszámolt egyházi birtokok szétmérése a hazai lakosok számára azonban komoly feltételhez volt kötve: az érdeklődőknek megfelelő anyagiakkal kellett rendelkezniük a saját gazdaságuk megalapozásához. Az anyagiak hiánya szinte legyőzhetetlen akadályt jelentett a helybeli parasztok és zsellérek számára, így azok nem foglalhatták el a felszámolt birtokokat. Ezeket aztán a betelepítés céljaira kínálták fel annak ellenére, hogy a hazai földesurak előre figyelmeztették a hatóságokat a két idegen ajkú nép együttéléséből származó nehézségekre. A földbirtokosok egyúttal rámutattak a tényre, hogy a hazai lakosok számára sincs elég szabad földterület. Az 1785 után az elkobzott földbirtokok irányítására az akkori körzeti székhelyeken királyi kamarák alakultak, melyek hatáskörébe tartozott a kolonizációval kapcsolatos ügyek-bajok rendezése is. A mai Nyugat-Szlovákia területe a hajdani Nyitrai körzetbe tartozott, ahol megalakult a Nyitrai Királyi Kamara. A Nyitrai Királyi Kamara igazgatása alá tartoztak a következő felszámolt egyházi rendek birtokai - Sellye, Garamszeg, Nagymegyer, Boleráz, Elefánti, Mária Calád, Apátkolos. A pozsonyi klarisszák felszámolt birtokait Diószegen szintén a Nyitrai Királyi Kamara igazgatta. A diószegi birtokon kívül ide tartoztak még az Új hely-Puszta, Boldogfa, NémetBél, Újhely-Jóka. Az újhely-pusztai birtok elfoglalására 1786. július 7-én 77 diószegi paraszt és 67 zsellér nyújtott be kérvényt. A kérvényezők túlnyomó része azonban nem tudta anyagilag elviselni azt a terhet, ami a saját gazdaság felszerelésével járt volna, így ezeket a földeket a Nyitrai Királyi Kamara felajánlotta a német kolonizáció céljaira. A benépesítési tervezet szerint, melyet előzőleg a Magyar Királyi Helytartótanács is jóváhagyott, a Nyitrai körzetbe 194 család betelepítését irányozták elő, s legtöbbjüket - 131 családot - éppen a diószegi birtokra tervezték.

2 A kolonizációs folyamatot II. József császár híres pátense előzte meg. Az 1782 szeptember 21-én kiadott ún. gyarmatosítási pátens (Einwanderungspatent) főleg a Felső-Rajna vidéki parasztokat és kézműveseket („Ackersleute und Proffesionisten") szólította meg. A gyarmatosítási pátens szerint a telepesek teljes vallási szabadságot élvezhettek, sőt, minden hitközség számára biztosította a szükséges lelkiatyát és tanítót. A pátens minden családnak tágas kertes házat, a parasztoknak földet és rétet, igavonó- és háziállatokat, a földműveléshez és a háztartáshoz szükséges eszközöket ígért. A kézműveseknek és segédeknek pedig a háztartás berendezéséhez és a műhelyük felszereléséhez szükséges szerszámok megvásárlásához 50 rajnai aranyat ígért. A pátens értelmében a legidősebb fiút felmentették a katonai szolgálat alól. Az útiköltséget egészen Bécsig a leendő telepeseknek kellett állniuk, Bécsben pedig utólag megtérítették a kiadásaikat. A család élelmezését, lét2. Sedlák 1962: 45^16.