Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Schleicher Vera: Haza-történet. Egy kitelepített család házzal kapcsolatos életstratégiája
Antalnak a számlájára írjuk, vagyis az ő életfilozófiájához való igazodás vágyával magyarázzuk. Nem a melegvíz és a központi fűtés iránti igény tehát véleményem szerint az igazi motiváció (annál is inkább állíthatjuk ezt, mivel a víz bevezetésére csak 1981-ben került sor!), hanem a kijelentésben elhangzott kötőszócska: az is, amely a mondat rejtett tartalmára, vagyis a modernizációs törekvések mögött álló mintakövetésre mutat rá. Fontos, hogy e minta nem a közvetlen környezetből származik - Gannán ekkor még nem volt példa új építkezésre - hanem a közelebbi és távolabbi falvakból, amelyeket éppen e mintakeresés céljából keresett fel a házaspár motorkerékpáron. Szorgalom, modernizáció, mintakövetés és mintaadás - ezek tehát azok, az ősök magatartását jellemző, azonosulásra méltó erények, amelyeket az új ház megtestesít, mint ahogyan ugyanezek az erények öltöttek testet az 1920-ban korszerűsített régi házban is. Hogy miért nem tudta többé a régi ház betölteni ezt a hivatását, annak magyarázatát két újabb fogalompár segítségével próbálom megadni: a pusztítás-teremtés, illetve a régi-új ellentétpárral. A Grób-ház, függetlenül attól, hogy alapjait ki építette, Grób Antal teremtménye volt. Az ő leleményessége, szorgalma, ügyes keze tette a falu megbecsült otthonává s lakóit megbecsült polgárokká. Lánya ebbe a teremtett életvilágba nőtt bele, ez volt számára a világrend, az érvényes norma, s mint állítottuk: ennek emlékképe motiválta cselekedeteit a kitelepítés éveiben. Ezért lehetünk biztosak benne, hogy az épülethez való viszonyában a döntő fordulat nem akkor következett be, amikor ezt el kellett hagynia, hanem amikor üresen, kifosztva kapta vissza. A Gödre költöző új tulajdonos ugyanis mindent magával vitt, ami mozdítható volt: a kút tégláit és a padlás deszkahomlokzatát egyaránt. 19 A ház állt, de világa elpusztult: az apa által beszerelt villanyvezetékektől kezdve a leleményes hombárokon keresztül a Gróbné festette barna-fehér pöttyös hidasig. „Ez egy nagyon kudarc világ volt" - állítja egy helyütt összefoglalóan Grób Anna, s a megszokott nyelvi fordulat (a cudar világ) helyett használt kudarc szó magába foglalja a családtörténet minden tragikus fordulatát 1942 és 1967 között. Sok egyéb mellett a kudarc világ eltörlését is kell tehát látnunk a régi ház lerombolásában, s így a világon esett sebek gyógyításának első lépését. Bár a modernizáció, például a fürdőszoba kialakítása, s a pénz befektetése is maradéktalanul megvalósulhatott volna a régi ház átépítésével - mint ahogyan erre szá19. ,Aztán este átjöttünk, hát mondom: ez olyan mintha a moziban látnánk. Sötét volt minden, csak egy viharlámpa volt. És mikor a teherautó elment... hát akkor a párommal átjöttünk. Voltak itt melléképületek, és alatta két pince volt. Az egyikbe krumpli, a másikba a répa volt. ...És bevilágítottunk a szellőzőlyukon, és akkor azt mondja: Te, hát minden üres!" „Édesapám 1936-ban bevezette a villanyt, elsőként a faluban. És amikor ezek elmentek, a kapcsolókat kirántotta, a villanyokatfönt levágta!"
