Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Vass Erika Cikói háztörténetek a 20. században

bői felgyógyultak mankói díszítették. Kitelepítésük előtt a cikói sváb lakosok közül is többen hoztak otthonukból a kegyhelyre szentképet, hiszen azokat nem vihették magukkal új lakóhelyükre, s úgy érezték, itt lesz a legjobb helyük. A búcsúra 2000 szeptemberében szervezett keretek között látogattak el a kitelepített németek.

18 Az első helyszín a templomkert volt, ami szimbolikusan a németek jelenlétét fejezte ki. Innen indult a menet a templomromhoz, ahol kétnyelvű mise hangzott el. Útközben került sor a falu egy távolabbi pontján a millenniumi kereszt felállítására, melyet egy székely fafaragó készített. Ez az emlékmű tehát a székelyek kollektív emlékezetéhez kötődik, s így ez is a tér egyfajta birtokbavételének tekinthető. Tájház A kollektív emlékezet fenntartásának helyszínei a múzeumok és a tájházak is. A Völgységben több településen olyan tájházakat hoztak létre, melyek egy-egy helyiségében egy-egy népcsoport mutatja be megmaradt tárgyi világát; vagyis a látogató sváb, székely és felvidéki szobákkal találkozhat, melyek anyagát a helyiek adták össze. Ez a kiállítási mód a népcsoportok közötti egyensúlyi helyzetet igyekszik bemutatni, még akkor is, ha ez a valóságban néha konfliktusokkal jár. Cikón a Német Kisebbségi Önkormányzat több éven keresztül próbált tájházat létrehozni. Ez tulajdonjogi okok miatt nem valósult meg, s végül 2003-ban a kisebbségi önkormányzat székházában rendeztek be egy hagyományos német szobát. Hasonló székely és felvidéki kezdeményezés nem történt. Az enteriőrben eredeti tárgyakkal mutatják be, hogy az 1940-es évekig hogyan nézett ki egy lakás, milyen tárgyakat használtak, milyen ruhákat hordtak a lakosok. A múltbeli szokások megőrzéséhez sorolandó az a három német nyelvű könyv is, melyek a 20. század elejének világát mutatják be, amikor a falu lakosságának 98%-a még német volt.

19 18. Vass 2001: 159-168. 19. Kiszler 1999-, Klos-Reder 1998., Reder 1991. Andreas Reder és Josef Klos Cikón születtek, majd a II. világháború után családjukkal Németországba telepítették őket. Az egyik könyv a falu történetéről, a németek életmódjáról szól, a másik könyv pedig a 18-20. század anyakönyvei alapján a cikói lakosok családfáit mutatja be. Ennek segítségével a németek könnyen visszavezethetik gyökereiket akár a 18. század elejéig. Ilona Kiszler 1917-ben született Cikón, s azóta is a településen él. Könyvében a cikói népszokásokat foglalja össze.