Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban
got. 43 Jelentése szerint a nagypéntek délutáni, németbarnagi szertartásra a vöröstói hívek is elzarándokoltak, majd a barnagiakkal együtt közös misén vettek részt. Erre az alkalomra több tótvázsonyi hívó' is átment Németbarnagra. 44 Bakonyszűcsön nagypénteken egész nap 5-10 fős csoportokban imádkoztak a kápolnában, gyakran Bakonykoppányból is átjöttek ilyenkor. Nagyszombaton a feltámadási körmenet - amely a feltámadt Krisztus győzelmét adja tudtára az élőknek és a gonosz szellemeknek - Bakonyszentlászlón, Bakonyszűcsön, Lókúton, Romándon, Városlődön és Vöröstón érintette a kálvária stációit is, de a 20. században már csupán a falu főutcáját járták végig. Húsvét vasárnap hajnalán Németbarnagon, Márkon, Magyarpolányban, Porván, Romándon és Veszprémfajszon a bibliai asszonyok példáját követve még a 20. század első felében is kimentek a kálváriára Krisztus sírját felkeresni, „Jézus-keresésére". Kis csoportokban, némán keresték fel a kálváriát, ott Rózsafűzért imádkoztak és énekeltek, de egymáshoz nem szóltak. Hazafelé mindenki felkereste a temetőben hozzátartozója sírját, amelyet a virágvasárnap szentelt barkával, Krisztus királyi dicsőségének tanújelével tűzdeltek körül. Szentjakabfán és Városlődön hajnali 2 órakor a családfő vezetésével az egész család elzarándokolt a kálváriára némán imádkozva. Ha útközben más családdal találkoztak, némán mentek el egymás mellett, hogy imáikban ne zavarják egymást. A kálváriához menve a patakon kellett áthaladni, ebben mindenki megmosta kezét, arcát, hogy védelmet nyerjen a bűntől, betegségtől. Felérve a kálváriához a keresztút minden stációjánál rövid ima következett. A kálváriajárás után áldotta meg a plébános a húsvéti ételeket, majd igyekeztek hazatérni, hogy megegyék az egész heti hústalan étkezés után a szentelt sonkát. 45 Jásdon a Szentkúthoz mentek ki az asszonyok imádkozni, ugyancsak hajnalban. Húsvét és pünkösd között megtartott keresztjáró napok útvonala szintén érintette a kálvária stációját és keresztjeit. Az áldozócsütörtököt megelőző három napon a hívek naponta más-más kereszthez vonultak ki körmenetileg, emlékezve Krisztus keresztáldozatára és védelmet kérve a család, az otthon, a termés és jószág számára. Ilyenkor a szomszédos falvakba is átlátogattak. A vöröstóiak például átmentek énekelve és imádkozva Barnagra, másnap a barnagiak zarándokoltak Vöröstóra, hogy egy-egy keresztnél közösen könyörögjenek. A kereszt járó napok szerdáját mindenki a maga falujában tartotta meg, ilyenkor körmenetileg kivonultak a kálváriához is. 43. Veszprémi Érseki Levéltár, Iktatott iratok 3106/1900. Tomka Géza Vöröstóra és Barnagra újonnan érkezó' lelkész a régi, helyi hagyományokkal szembesülve - amellyel nem ért egyet - jelenti felettesének az ott dívó nagypénteki és nagyszombati szertartásokat. 44. S. Lackovits 2000: 13545. Koppány 1991: 186.
