Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban

den napján meghatározott számú imádságot mondanak el az Úr elárultatása és szen­vedésének emlékére. 40 Barnagon azokat a zsolozsmákat őrizték meg, amelyek a kínszen­vedés egy-egy eszközéről szóltak. Az első péntek zsolozsmája: Krisztus Urunk töviskoroná­ja, a másodiké: Krisztus Urunk lándzsája és szögei, a harmadiké: Krisztus Urunk szent leple, a negyediké: Krisztus Urunk szentséges sebei, az ötödik: a Szűzanya hét fájdalmá­nak emlékezete, szokottabb nevén fájdalmaspéntek volt Veszprém megye német fal­vaiban ismerik és buzgón imádkozzák az Aranymiatyánk elmélkedő imádságát is, amely­ben Jézus elmondja édesanyjának Máriának, hogy mi történik vele a nagyhét napjaiban. A nagyhét három utolsó napjához különösen sok hagyomány kötődött, amely érintette a kálváriát is. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora, az Oltáriszentség szereztetésének ünnepén, amikor elhallgattak a harangok és a gyász jeléül megfosztották díszeitől az oltárt, elkészítették a szentsírt is. Németbarnagon és Magyarpolányban a rózsafüzéres asszonyok vállalták ma­gukra a templomi és a kálvária kápolnájában lévő szentsírt gondozását. Ilyenkor a kápol­na festett Jézus szobrát hímzett párnákra fektetve az oltár elé helyezték és virágokkal, gyer­tyatartókkal feldíszítették. Fenyőfőn, Németbarnagon és Városlődön nagycsütörtök éjszaka Jézusnak az Olajfák hegyén való virrasztása emlékezetére a falu asszonyai és gyermekei vo­nultak a kálváriára és ott virrasztottak reggelig. Bakonybélben nagycsütörtökön este a le­gények mentek a Borostyán-kúthoz, és csak késő éjjel tértek haza. A kápolna mellett ilyenkor tüzet raktak. Régebben szalmából készített, favázra erősített bábut is vittek ma­gukkal, amely szerintük Pilátust jelképezte. E bábut tűzön elégették. Sokszor egész éjjel is elidőztek mellette, a tördelt gallyakkal folyton táplálván a lángokat. Úgy vélték, hogy ami­kor Jézust vallatták az udvaron, a szolgák és poroszlók is a tűznél melegedtek. Ennek emlékezetére gyújtják ők is a tüzet, Pilátust pedig azért égetik el, mert ő adta a zsidók kezébe Jézust. 41 Nagypénteken, Krisztus kereszthalálának napján Gyulafirátóton hajnalban a kálvárián imádkoztak a Fájdalmas Olvasót, Bakonyszentlászló, Márkon és Németbarnagon délután 2 órakor mentek ki a hívek körmenetileg a stációkhoz és a kápolnához. A délután hátra­lévő része és az este a szentsír látogatásával telt el. A templomi és a kálváriái szentsírt min­denkinek illett meglátogatnia. 42 Szokásban volt ilyenkor a szomszédos plébániákat is meg­látogatni. Tomka Géza vöröstói lelkész 1900-ban kelt jelentéséből értesülünk arról, hogy az anyaegyház papja nagypéntek délután mindig átment a németbarnagi leányegyházba, ahol a híveket az ottani kálváriára felvezette és velük együtt végezte a keresztúti ájtatossá­40. S. Lackovits 2000: 130. 41. Bálint 1989: 215. 42. Somhegyi én.: 204.

Next

/
Oldalképek
Tartalom